Home Kerékpár Zwift – The PRL Full – 174 KM

Zwift – The PRL Full – 174 KM

by loszparade
0 comment

Aki kicsit is jártas a Zwift világában tudja, hogy ez a leghosszabb pálya, amit lepedálozhatunk a virtuális térben, a maga 174 kilométerével. Bevallom sokszor szemeztem már vele, de mindig találtam kifogást, hogy miért ne tekerjem le. Ennek azonban vége…

Mi is az a The PRL Full? A virtuális térben a jelenlegi leghosszabb ride. A valóságban pedig a My Prudential RideLondon-t takarja, ami egy jótékonysági sportrendezvény, aminek célja, hogy az Egyesült Királyságban támogatást szerezzenek a nehezebb helyzetben lévő jótékonysági szervezeteknek. Ennek az eseménynek a leghosszabb távja 100 mérföldes, amit ha nem is valóságosan, de igyekszik leszimulálni a Zwift. A legnagyobb különbség, hogy jóval nagyobb a szintkülönbség, hisz 11x kell megmászni Box Hill-t, London nem létező hegyét.

görgőzés firissítő kulacs banán törülköző

Itt a tél. Kint futkosnak a mínuszok, és mivel híján vagyok egy komolyabb téli ruhaszettnek sok választásom nincs, mint görgőzni. Régebben nem volt a kedvenc időtöltésem, ezt azonban nagyban megváltoztatta a Zwift. Persze a felkészülés eme formája így sem a szívem csücske. De basszus, lehet XP-t, meg izzadságcseppeket gyűjteni. ?
Most viszont nem ezekről akarok írni. Ez legyen egy másik bejegyzésem témája 🙂
Ebben a bejegyzésben, szenvedésem kálváriáját írom le nektek, amiket ezen a 174 kilométeren tapasztaltam.

Zwift Box Hill

Általában szabadgörgőn szoktam edzeni, viszont a hegymenetek miatt inkább a fixet választottam ehhez a kihíváshoz. Pontosabban egy Tacx Boost-ot. Tudom buta a cucc mint a satu, de 10 fokozatban állítható a szenvedés, ha igazán nagy fakír az ember.
Nekem alapjáraton úgy van belőve, hogy 3-s erősségen kényelmes pedálfordulattal tudjam tartani a 160-180 Wattot, sebességfokozattól függően. Erre azt mondanám, hogy ez amolyan haladósabb síkon tekerést jelent. Ennek köszönhetően kicsit tudom szimulálni a lejtmenetet is, mivel lefelé állítva még csökkenthetek az ellenálláson. A hegymeneteket pedig felfelé kattogtatva igyekszem leképezni. Ahol már képbe jönnek a terepen szerzett tapasztalataim. Ha pedig megvan a megfelelő ellenállás, a bringán választok sebességfokozatot, ahogy azt a valóságban is tenném.

Zwift Box Hill

Nagyjából tudtam mire számíthatok ezalatt a 174 kilométer alatt, mivel van pár hosszabb tekerésem a virtuális térben is. Viszont minden tekerés más. Egyik nap jobban, a másikon rosszabbul megy. Ez egy ilyen dolog. Talán annyit azonban elárulhatok, hogy ma jobban ment 😀
A taktika a következő volt. Minden 3. kör után leszállok egy kicsit, kulacsot tölteni, enni pár plusz falatot, és megnyújtani elfáradt izmaimat. Szerintem kötelező is hosszabb görgőzéseknél az ilyen fajta pihenés, mivel folyamatosan teker az ember, a testnek semmi pihenési ideje nincs, hogy egy kicsit összeszedje magát. Tisztára olyan, mint mikor síkon bringázunk. Ha nem pedálozol nem halad a bicó. Jó tudom, a lejtőkön azért szépen le lehet csorogni Zwift-ben, de nekem akkor valahogy mindig olyan érzésem van, hogy elblicceltem valamit. Meg aztán ez amolyan szabad görgős berögződés is lehet, ahol folyamat taposni kell a pedált, máskülönben leesel róla. ??
A frissítésre kanyarodva annyit elárulhatok, hogy a szobában történő bicajozásnak is fontos része, amiről sokszor magam is megfeledkezem, pedig elég gyorsan el lehet éhezni. Gondolom a nagyobb, folyamatos terhelés miatt.
Sok időm azonban nem volt agyalni a frissítésen, mert az ötlet hirtelen jött, én meg a kifogásgyártás előtt meg akartam lovagolni ezt a hullámot. A legtöbb esetben ilyenkor sülnek el a legjobban a dolgok 🙂
Amit biztos tudtam, hogy legalább 20 kilométerenként magamba kell tömjek valamit. Müzliszeletet, zabszeletet, ropit, péksütit és ezek variációit.
A folyadékot pedig, szettenként két fél literes kulacsból pótoltam. Egyikben víz, a másikban higított gyümölcslé volt, amiben egyszer BCAA-t, kétszer elektrolitos pezsgőtablettát csempésztem.

görgőzés lázmérő lázmérés

Az első három karika nagyon gyorsan megvolt. El is játszottam a gondolattal, hogy folytatom a körözést és később tartok szünetet. Viszont ezt már nem egyszer megszívtam. A vége pedig kegyetlen szenvedés és idő előtti bicajról leszállás lett. Messze van még a vége, nem eszik olyan forrón a kását.
Visszaülve bringám nyergébe, egyből tudtam, hogy teljesen megérte az a pár perc. Ennek hála, a további három is gyorsan megvolt. A hegymenetekben végig erősnek éreztem magam, annak ellenére, hogy a tempó, amit diktáltam annyira nem esett jól.
A második pihenőmet elkezdve már éreztem, hogy lábaim kezdenek elnehezülni, amit egy masszázsrúddal igyekeztem enyhíteni.
Sokat segített a folytatásban. Jöhetett a következő etap.
A 7. kör valami eszelősre sikeredett. A hegyre szinte felröpültem. Utána viszont keményen visszanyalt a fagyi, aki hozta a haverját is, a Kalapácsos embert. A 8. hegymenet maga volt a pokol. Gondolkoztam is, hogy kicsit korábban veszem ki utolsó pihenőmet, ennek ellenére tovább rugdostam a pedált és meglett a kilencedik kanyar is. Nem voltam benne biztos, hogy tudom folytatni. Leültem a székre és csak néztem magam elé, miközben az utolsó két kör forgatókönyve járt a fejemben. Szinte izzott a testem.
Megmértem a lázam.
A lázmérő 37 felett mutatott kicsivel.
Tudom, hogy normális a terhelés közbeni hőmérséklet emelkedés, de nekem általában minimálisan szokott csak eltérni az átlagtól.
Következő gondolatom a kudarcba fulladt Everesting kihívás volt, amit tavaly olyan jól sikerült időzítenem, hogy lett az év első igazán perzselő napja, és teljesen kicsinált a hőség. Akkor a padkán ülve 10 percig próbáltam leállítani a bicajos órámat. Már röhögtem magamon, hogy nem megy…
Most szerencsére nem volt olyan drámai a helyzet. Viszont nagyon elgondolkoztam a folytatáson.
Páromat megkértem, hogy vizezzen be egy kis törülközőt, amivel tudom magam hűteni. Vettem pár mély lélegzetet és 10 perccel később megpróbáltam folytatni utamat. Haladás közben visszavettem fejpántomat és elkezdtem locsolgatni fejemet. Állítottunk a ventilátoron is kicsit, így szép lassan elkezdtem magamhoz térni. Olyannyira jól sikerült a dolog, hogy az utolsó mászásom 37 másodperccel lett jobb az aznapi legjobbnál.
A kört még igyekeztem jó tempóban befejezni, de utána már csak a levezetésről szólt a történet. Nehezen akart eltelni az az utolsó 8-9 kilométer. Ilyenkor kicsit leenged az ember, és egyből elkezd fájni, itt ott. Kényelmetlenebb a nyeregben maradni, és sorolhatnám. Ám láss csodát, csak beértem. Az utolsó feladat pedig nem volt más, hogy még annyit gurulgassak, hogy meglegyen a következő kilométer és vele a +20 XP ??

zwift the LRM full cél finis

Összegezve a napot, azt kell mondjam, elég jó idővel sikerült teljesítenem a távot. A pihenőket is beleszámítva 6 óra 25 perc kellett a letekeréséhez, amin meg is meglepődtem. Valami miatt sokkal rosszabbra számítottam.
Leszállva a bringáról pedig nem kellet sokat várnom, hogy újabb őrültségeken törjem a fejem. ?
Ha kíváncsi vagy a pontos adatokra, akkor azokat az alábbi linkre kattintva megtekintheted 🙂
Strava The PRL Full
Illetve mivel az egészet élőben közvetítettem, Youtube csatornámon vissza is nézhetitek 😀

Ha érdekel merre járok, keress fel Stravan vagy Instagrammon

Fő a vigyor! 

OLVASD EL LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEIMET IS:

You may also like

Leave a Comment

X