A januárom kicsit furán alakult. Hisz volt szerencsém pár olyan edzést, megmérettetést bevállalnom, ami túlságosan is túlmutatott az adott erőnlétemen, így viszont rengeteg időt elvett a regeneráció…
Minél komolyabban edz az ember egy adott sportban, annál nagyobb fejtörést okoz neki az edzések és a regeneráció közötti egyensúly megtalálása. Ha pedig nem figyel az apró jelekre, könnyen túledzettség lehet a vége. Amit jobb elkerülni.
Ennek fényében pedig a januárom, végig egy regenerációs folyamat volt.
A hónap első hetében próbáltam kiheverni az előző év utolsó hetében történt komoly tekeréseket. És mivel valami nyavalya is lappangott bennem, semmi megerőltető nem jöhetett szóba. Egy kis tekerés és egy kis hétvégi túrázás azért belefért.
Aztán jött a második hét amibe már egy kicsit komolyabban vetettem bele magam és a hétvégi Kad-5-re koncentráltam. Ez egy jótékonysági futó / túrázó verseny ami egy 7 kilométeres körpályán halad és mindenki kedvére gyűjtheti a köröket reggel 7 és este 7 között. A start Pilisborosjenőben volt, és a Nagy Kevélyre kellett felmászni és vissza, így egy karikában 350 méter körüli szint is bekerült.
Kicsit visszakanyarodva a hétre, annak közepén sikerült hazavágnom a lábam. Ami abban nyilvánult meg, hogy a talpamon lévő ín kicsit túl lett erőltetve. Ezt gondolom a szerdai 10 kilométeres futásommal sikerült elintéznem. Amire sikerült rátenni még aznap délután egy lapáttal, a városban megvalósított 10 kilométeres császkálásommal. A haza út már durván fogcsikorgatós lett, annyira fájt a bal talpam külső oldala.
Így a másnapra tervezett 7 km futás ki is lett lőve. Döglés volt a köbön.
A pénteki görgőzés után, egész jól érezte magát a lábam. Így szombaton jöhetett a csapatás.
Már 4-5 km megtétele után éreztem, hogy nem lesz egyszerű teljesíteni célomat. Mire pedig visszaértem a faluba, kegyetlenül fájt a talpam. Nem egyszer megfordult a fejemben, hogy haza kellene menni. De nem tetszett a gondolat. 3 körért jöttem, és pont.
Így mentem tovább. A 2. kör maga volt a pokol. Főleg, mikor felfelé kellett menni. A zárlatos Robotzsaru járásomnak köszönhetően, megtanultam úgy lépni, hogy ne fájjon annyira. Elkezdtem a 3. kört is, és mikor beértem nagy kő esett le a szívemről. Megcsináltam.
De nagy árat kellett fizetnem érte. A következő 2 hétben azért imádkoztam, hogy javuljon meg a lábam a Téli Mátrára.
Hétvégén sikerült magam olyan szinten szétcsapni, hogy az egész hét csakis a pihenésről szólhatott. Hisz akkor még 19.-re is be volt tervezve egy túra, amit le akartam futni.
Eközben csütörtökre nagyon szép időt jósolt Meteorológus Mihály. Gondoltam jó lenne elmenni egy lazát tekerni. Amolyan állóképességet fejlesztőset. Megfogadtam magamnak, hogy végig 2. zónában megyek, max az emelkedőkön engedem fel egy kicsit jobban a pulzusom. De semmi vadulás. Nem egyedül mentem. Így persze, hogy nem is lett olyan laza az az edzés. Ez volt majd másfél hélttel a Téli Mátra előtt, és a bő 8 nap alatt ami addig volt, nemigen sikerült regenerálódnom XD
A hétvégére tervezett következő csapatás pedig a lábam baja miatt kihagyásra került. Egy héttel korábban pár nap alatt megjavult, most meg jóval több idő múltán se történt változás. Biztos voltam benne, hogy le kell majd vágni.
A 26.-i nagy kihívásomig az összes edzésen max a 2-es zónámban edzettem. Ami azt jelenti, hogy állóképességet fejlesztettem. Illetve próbáltam minél többet pihenni, és a lábamat helyrehozni. Ami végül sikerült.
A fenti grafikonon látszik, hogy a regeneráció csak hellyel közzel sikerült. És a Téli Mátra túrára nem is mentem olyan kipihenten mint azt én szerettem volna, de azért nem volt olyan rossz a helyzet 😀
A túráról most nem is írok részletesen, hisz azt egy másik bejegyzésemben már leírtam.
Ami viszont biztos, hogy ez az esemény még jobban kifárasztott mint a 12.-i. Így a hónap utolsó napjaira is maradt a regenerálódás.
Ha egy szóban össze kellene foglaljam a januári hónapomat, talán a kaotikus illene rá a legjobban. Pár komolyabb megmérettetést kivéve az egész hónap arról szólt, hogy próbáltam magam rendbe hozni. Ami hosszú távon a teljesítményemet tuti nem lendítette előrébb.
A talpam egyenlőre úgy néz ki rendbe jött. Hála a sok pihentetésnek és nyújtásnak.
A hó végi pihenésnek köszönhetően a februárt újult erővel kezdhetem. És remélem, hogy a januári önsanyargatásnak is volt valami haszna…
