Home Kerékpár Tour de Hungaroring 2022

Tour de Hungaroring 2022

by loszparade

A 2022-es versenyen, a fő mottóm a kiegyensúlyozottság és az odafigyelés volt. Jól beosztott erő, és ahhoz mérten megfelelő frissítés. Nem akartam azt a szenvedést mint az előző évben. Csak élvezni akartam a munkám gyümölcsét. 😉

Ráhangolódás

Az idei évem május közepéig nagyon hasonlított a tavalyihoz. Céltalan tekerések, útkeresés, és hasonló finomságok. Viszont idén meghoztam azt a döntést, hogy edzővel akarok a további kihívásaimra készülni.
Hiába gondoltam, hogy a saját módszereimmel is lehet fejlődni, a túlzott csapongásom ezt nem tette lehetővé. Ha mentem akkor sokat mentem, he pedig nem akkor nagyon ne. Semmi erőfejlesztés vagy alacsonyabb zónákban való működés. Csak ami a csövön kifér. A téli “alapozásomnak” is elég szépen meglett az eredménye, hogy teljesen elcsúsztam a szénhidrát hasznosítás felé. Ami az ultra távok teljesítése esetén nem feltétlen a legjobb befektetés.

Tudtam, hogy a júniusban elkezdett edzések kicsit elkésettek lesznek, de reménykedtem benne, hogy valamit csak érni fognak. Komolyan vettem minden egyes napot, és ha volt is alkalom mikor nagyon nem akartam felülni a bringára, csak rávettem magam, és a napi penzumot lenyomta.
Sokszor nem volt egyszerű, de csak sikerült. A verseny előtt csak a zónákra és résztávokra koncentráltam. Semmi más nem jöhetett szóba. Június végén volt egy saját kis kihívásom, amolyan na nézzük mit is tudok jelleggel, de a pár héttel korábbi nyakmeghúzásom miatt végül fel kellett adjam. Ezért a verseny napjáig nem mentem komoly távokat, így kicsit félve indultam el. Nem tudtam miként is állok. Az edzőm mondta ugyan, hogy minden rendben lesz, de a régi berögzült dolgok miatt nagyon nem akartam hinni benne.
A megmérettetés előtti napokban már rutinosan készültem, és vásárolgattam a müzliszeleteket, géleket, és isotóniás italporokat, ezzel próbáltam leplezni idegességemet.
Komoly céljaim nem voltak. Talán annyi, hogy több kilométer jöjjön össze mint tavaly, de emellett a legfontosabb, hogy egy kiegyensúlyozott versenyen vegyek részt. Nem akartam megint úgy megborúlni, mint egy éve. Nem kellett nekem az a fájás.

Verseny

A verseny napján indulás előtt újból és újból átnéztük, és egyeztettük párommal a listán szereplő tételeket. Nem akartam itthon hagyni semmit. A tavalyi púlzuspántos fiaskó után idén kettőt is betettem. 🤣
Mivel délután kettőkor van a rajt, így nem kellett nagyon kapkodni a nap elején. Jutott mindenre idő. De a delet belőttük legkésőbbi indulásnak.
Persze attól még, hogy időben kint vagyunk nem azt jelenti, hogy a helyszínen nem tudom elpepecselni az időt.
Frankón érkeztünk. Rajtszám, és csomag átvétele után már a boxoknál voltunk. Kipakolás, bringa átnézés, utolsó szénhidrát töltés, és lazulás. Így mulattam az időt a rajtig.
Ami viszont idén szokatlan volt, hogy a rajtcsomag nem tartalmazott tésztát 🤣 Teljes letargiába kerültem. Azt pedig már csak itthon vettem észre, hogy idén a kísérők nem kaptak pólót. Csak én. Vállság van. Na. Viszont az emlékérem idén újra a régi fényében pompázott, és nem csak egy lézervágott plexidarabot kaptunk.

A frissítés előkészítéséről idén is párom gondoskodott. Nagyvonalakban minden le volt beszélve, de semmi se volt kőbe vésve. Ebben az évben is az IAm izotoniás italát ittam, ami mellé műzliszelet, zselék, néha néha szendvics vagy palacsinta, és néha néha pár sótabletta fogyott. A tavalyi haselcsapásból tanulva idén folyamatosan ettem. Néha nehezen ment le egy egy falat, de tudtam ez kell ahhoz, hogy végig minden rendben legyen. Ilyen megpróbáltatásnál egyszerűen nem fér bele egy eléhezés vagy elszomlyazás. Koncentrálni kell és enni inni. Nem is volt gond, míg az éjszakát követően fel nem kelt a nap, és nem jött meg a meleg. Bár az idei évben valami kegyetlen mázlim volt az időjárással, hisz a nappalok se voltak olyan forrók mint amit megszokhattunk ezen a versenyen. Nem is beszélve az éjszakáról, ami már nekem is hűvös volt. Pirkadatkor nem egyszer gondoltam arra, hogy legalább egy mellényt fel kellene vennem. Viszont idén a szél valami kegyetlen volt. Egész verseny alatt fújt, és a legrosszabb, hogy még éjszaka se mérséklődött, így a célegyenesben idén nem csak a sunyi emelkedő nehezítette a haladásunkat hanem a szél is.
Kicsit csapongva az események között, térjünk vissza a rajthoz, amire szokásom szerint megint nem sikerült bemelegítenem. Pedig nagyon terveztem egy bemelegítő kört a pályán. A start előtt legalább 10 percet most is álltunk, szóval fene se tudja mennyit ért volna a bejáratás. De az tuti, hogy az egyből nyélen tekerés sem feltétlen tesz jót a testnek. Idén szerencsére volt pulzusmérőm, így kicsit biztosabb voltam a dolgomba. Köztudott a pályán nincs egy sík rész se, így csak a wattmérő adataira támaszkodva tekerni szerintem elégé félrevezető. Amit a tavalyi kálváriám is alátámaszt. Már az első kör alkalmával visszafogtam magam, és nem is mentem az elejével. Pedig a szívem nagyon menni akart. Sokat kellet beszélnem vele, mire belátta, hogy mindenkinek jobb ha a racionálisabb agyamra hallgatunk. Tudtam, hogy messze van még a vége, és majd akkor kell igazán erősnek lennem. Az első órákban még nehezen tudtam tartani a zónákat, hisz pihenten a szív hevesebben reagál, és megy át a felsőbb zónákba, de kis idő elteltével szépen beállt a tartani kívántba.

Ez volt a 3. versenyem itt, így már azt mondhatom, hogy van némi rutinom a pályán. De mégis igyekeztem lesni másoktól. Így figyeltem ki, hogy a végül győztes Laboncz Sándor a célegyenes utáni második kanyartól baromi sokáig csak gurul. Ahogy kitapasztaltam 35-40 km/h-s sebességig nyugodtan lehetett hagyni a gépet kifutni aero pózban, és csak utána tekerni. Akkor viszont pont elég volt pár keményet belerúgni a pedálba, hogy a legmeredekebb részen túllegyen az ember.
A másik nagy taktikai dolog, hogy a bringások közül sokan széltől szélig vették a kanyarokat. Mintha csak a városban lennénk egy kritérium versenyen. De itt a legélesebb kanyar is jóval nagyobb, hogy ilyen felesleges íveket kelljen használni. A legrövidebb út a legjobb. Így is rengeteg kilométert kell letekerni, és ha pár métert tud nyerni az ember körönként az végeredményben rengeteget fog jelenteni. Nálam is egy gyorsa számítás után 13,152 kilométer a különbség a wikipédiás pályahossz és az én általam megtett távolság között. Ami azt jelenti, hogy minden 51 kör grátisz volt 😀 De ezt a tapasztalt bringások is tudták.

Frissítés tekintetében is összeszedettebb és tudatosabb voltam mint az előző évben. Nagyjából 2 körönként betoltam valamit. A müzli szelet már az elején nehezen ment le, de tudtam, hogy enni kell. Itt ha egyszer érzed, hogy éhes, vagy szomjas vagy, azt utána csak görgeted magad előtt. Egyszerűen a szervezett nem képes utólag bedolgozni a kiesett energiamennyiséget. Ahogy lement a kaja ment rá a folyadék is, hogy ne a szervezetemből kelljen folyadékot elvonni, hanem a pocakban legyen úgy hígítva, hogy a szervezetemnek csak a felszívódással kelljen foglalkoznia. Már amennyire tud, ilyen terhelés mellett.

Amire pedig még nagyobb hangsúlyt fektettem az a kiállások levezénylése. Előző évben elég komoly hibát követtem el ezen a téren is. A fő probléma akkor az volt, hogy hagytam magam eléhezni, majd a túl nagy tempóról semmi levezetés nélkül hirtelen megállva, telepakoltam a gyomrom, majd azzal a lendülettel ugortam vissza a bringára. A megtébolyult cselekedeteimnek hála, a testem csökkentett módba kapcsolt. Szegény azt se tudta mi van. Hirtelen a lábaimmal és a gyomrommal is kellet volna foglalkozzon, hogy mindegyik szervem megkapja a számára megfelelő figyelmet.
Így idén csak a rövid kulacscserés kiállásoknál nem vettem vissza a tempóból. Pár perc megállás még nem okoz gondot, de a hosszabb kiállásokat mindig megelőzte egy lazább levezető kör.

A vasárnapi melegedés és a több mint fél napos tekerés már éreztette a hatását. A gyomrom kezdett rosszalkodni. Egyszerűen az édes dolgokat nem akarta bevenni. Vittünk házi készítésű sajtos sütit, ami jó volt. De kevésnek bizonyult. A mellettem lévő bringás terülj terülj asztalkájára pillantva, minden kiállás alkalmával csak csorgattam a nyálam. Csipszek, perecek és hasonló finomságok. A jövő évi verseny beszerzési listáján már szerepelnek is mind egy szálig.
Azonban úgy 11 körül elengedtem az egész frissítés dolgot. Akkor már rég tudtam, hogy a 2. helyem nincs veszélyben. Az elsőre pedig a mostani forma kevés. Így 9 perc körüli körökre álltam be, és csak a 650 kilométeres cél lebegett a szemem előtt.
A gyomrom már nagyon nem tudott bevenni semmit, így gondoltam kicsit kiürítem. Dél körül egy megkordulással jelezte, hogy ideje lenne falni valamit. Nem estem kétségbe hisz közel volt a cél, és 22 óra jó frissítésnek hála a lábaimban megvolt az erő. Pár apróság lecsúsztatásával igyekeztem elejét venni az üres gyomrom diszkonfort érzetének, de semmi több. Inkább csak hitekedésként, hogy azt higye az agyam, hogy ettem valamit.

Az utolsó óra pedig hatalmas pont volt eme hosszú mű végére. Rövid számolgatás után tudtam, hogy pár kört jobban meg kell nyomjak, ha azt akarom, hogy tuti meglegyen a 650 kilométer. Nem egy karikát mentem 8 perces idővel, hogy biztos legyek benne, hogy nem lesz gond, és utána is 8 és fél perces körökkel szárnyaltam. Fantasztikus érzés volt. De az egész verseny alatt hihetetlen jól éreztem magam. Az a másfél hónap kimért edzés, úgy gondolom megtette hatását. Nem voltam annyira elhasznált, így tényleg beépültek a tréningek. A versenyen pedig végig éreztem az erőt. Talán az első helyért is küzdhettem volna, ha nem kísértett volna annyira a tavalyi gyötrődésem. De érzésre Sándor idén is nagyon erős volt. Egyszer éreztem talán, hogy megingott, mikor az éjszakában Melinda szélárnyékában tettem pár durva kört a pályán, és pár 100 méter után úgy döntött, hogy hagy minket elmenni. Ezt leszámítva azonban végig erősebbnek éreztem akárhányszor összefutottunk.

Konklúzió

Összeségében idén sikerült végre olyan versenyt futnom amilyet szerettem volna. Végső soron, ahogy azt már említettem nektek, az idei évben egy kiegyensúlyozott verseny volt a cél, és lélekben arra is fel voltam készülve, hogy ez lesz az első olyan év mikor nem fogok tudni több kilométert megtenni mint a megelőzőben. De szerencsére nem így lett, és sikerült megugranom a kitűzött célt. 652 kilométer és 6000 méter körüli szint lett a vége.
Igyekeztem koncentrált lenni végig. Ha kellet visszafogni magam, tartalékolni, de azért néha hagytam had guruljon alattam a bringa.

Azt még nem tudom megválaszolni, hogy jövőre is rajthoz állok, mivel voltak pontok ahol kicsit unalmas volt a pályán való körözgetés, és lehet valami más hasonló versenyen tenném próbára magam. Vagy egyéni helyett, valami csapattal próbálkoznék.
Jobban belegondolva az is lehet, hogy csak azért mondom és írom mindezt, mert számomra az idei verseny kicsit unalmas volt. Nagyon markánsan elváltak egymástól az emberek, és nemigen volt nagy közdelem a helyezések kapcsán. Lehet kicsit fellengzöen fog hangozni, de már az éjszaka közepén lehetett tudni, hogy ki hova fog felállni a dobogóra. Persze lehettek volna nagy megrogyások, de olyat itt még nem láttam dobogóért küzdőktől.
Nem egyszerű a pálya a maga 35 méteres körönkénti szintjével, ami gyorsan felőrli az embert és megrostálja a mezőnyt.
De mindezek ellenére még mindig nagy élmény egy teljes napon keresztül a Hungaroringen nyomulni bringával 😀

A frissítésben idén is párom jeleskedett. Nélküle biztos nem sikerült volna 22 órát és 31 percet kint töltenem a pályán. De ahogy tavaly, úgy idén is csak egy segédet lehetett vinni. Ami a soló kategóriában azért elég közdelmesé teszi a segítő dolgát. Unalmas hosszú várakozássokkal teli órák. Arról nem is beszélve, hogy az egyéni indulók box-ai éjszaka még halkabbak, így még idegtépőbb a várakozás. De szerencsére mindig akad pár jófej ember, akik kicsit gyorsítanak az idő múlásán.

Azt pedig már csak hab volt a tortán, hogy végre találkozhattam párotokkal, akik követtek itt vagy bárhol 🙂 Hihetetlen erőt merítettem a rövidke beszélgetésekből 🙂 Remélem még sok hasonló eseményen találkozunk 🙂

Összességében az idei volt eddigi “pályafutásom” legjobb hangulatban telt Ring24-es versenye, és ez volt a legfontosabb nekem. Végre minden klappolt. Volt pár necces helyzet, de szerencsére már idejében jól tudtam kezelni, és nem lett komolyabb következménye. Itt gondolok arra, mikor már a gyomrom nemigen akart bevenni semmit. Vagy a vasárnapi melegben kicsit nehezebben teltek a kilométerek 🙂 Ebből is tanultunk, amit legkésőbb a jövő évben kamatoztatok is 😀

Ha elolvasnád ez előző évi beszámolómat azt az alábbi linken teheted meg. 😃
https://loszparade.hu/ring24/

Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon 😃

Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is 😃

You may also like

2 hozzászólás

Koczkás Zsolt 2022.09.29. - 20:25

Fantasztikus. Gratulálok. 😊

Reply
loszparade 2022.10.20. - 21:55

Köszi 🙂

Reply

Leave a Comment