A januári motivált napok szép lassan elfogytak, és csúsztam egyre mélyebbre a februárban. A rossz idő ellenére igyekeztem görgőn gyűjteni a kilométereket, hogy valami azért történjen, de nehezen ment. Majd jött a szomszédban kitört háború híre, és teljesen padlóra kerültem.
Mindig is érzékeny, túlságosan empatikus ember voltam, és minden ilyesmi megviselt.
A hónap elején még minden a tervek szerint haladt. Görgőzés görgőzést követett. Szigorú zónákban, izzadságtengerben vergődve haladtam kitőzött céljaim felé, és pipálgattam ki a napokat. Sokszor kint is bringázhattam volna, de inkább a szobában való tekerés motivált. Nem éreztem késztetést a kintléthez. Visszagondolva már ez is egy jele lehetett, hogy kezd instabil lenni, a lábam alatti talaj.
Igyekeztem nem foglalkoztam vele, és a napokra kitűzött kisebb célokat teljesíteni. A görgőzéssel meg alapjáraton sose volt problémám, így annyira nem is zavart a folyamatos benti tekerés. Sőt mióta a virtuális tér is bejött a képbe, már-már szeretem is 😀
Viszont egyre közelebb volt a hó vége. Nekem pedig nagyon nem volt semmi nyersanyagom a februári videóhoz, így akár tetszett, akár nem ki kellet mennem.
Az első hosszabb ride-ot 24-re terveztem. Még az ágyban feküdtem mikor olvastam az első híreket, hogy kitört a háború. Teljesen szürreális volt az egész. Anno mikor a másik szomszédos régióban zajlottak ilyen események, ugyancsak hasonló szituációban ért a hír. Reggel pont egy Disney rajzfilm ment a TV-ben, mikor megszakadt az adás és bejelentették. Kitört a Délszláv háború. Akkor a rajzfilm utolsó képkockája is beleégett emlékeimbe.
Erőt vettem magamon, és lehet kicsit késő de csak felpattantam a bringára, és nyakamba vettem a vidéket, hogy legalább addig se a híreket olvassam. Bűntudattal teli 148 kilométer volt. Majd nap napot követett és csak vége lett a hónapnak. Sokminden nem változott, de igyekszem többnyire pozitívan tekinteni a jövőbe, hisz sok mást nem tehetünk.
Sajnálom, hogy ez a Februári bejegyzés ilyen borongósra sikeredett, de nem akarok álszent módon bejegyzéseket írogatni, hogy minden fasza.
Ezzel csak titeket és magamat csapnám be, és új bejegyzések nélkül maradna a blogom. Amit már nem akarok.
Tavaly és visszamenőleg rengetegszer elkövettem ezt a hibát, hogy magamnak gyártottam indokot, hogy miért ne vágjak meg egy videót, vagy miért ne írjak meg egy bejegyzést. Halmokban álnak a fel nem töltött képek, és videók a gépemen. És rengeteg elhalasztott bejegyzés ötlete porosodik kis jegyzetfüzeteimben.
Ennek idéntől igyekszem véget vetni!
Ha kíváncsi vagy, hogy sikerül, és első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről iratkozz fel Youtube csatornámra. Vagy köves be Instagramon 🙂
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával néz be Strava oldalamra is 🙂
Mindenkinek jó szórakozást a Februári videómhoz, és sok szép kilométert a bringa nyergében! 😀