Szokásosan szeptember végén rendezi meg az Esztergomi Küllőszaggatók Kerékpár Egyesülete a Pilis kupa második fordulóját. Az első forduló egy hónappal korábban volt, de azon idén sajnos nem tudtam részt venni. Mind a kettő amolyan hegyi időfutam, esztergomi rajttal, két-bükkfa-nyeregi befutóval, csak más-más megközelítéssel.
A versenyre egy héttel korábban neveztem, és annyi dologgal kellett foglalatoskodnom a hétvégén, hogy a nevezési díjat majdnem elfelejtettem befizetni. Rajtidőt most nem kértem, mert nagyon laza akartam lenni. A gép végül 10:22-es indulást dobott. Ami szinte még hajnal volt számomra. 🤣
A verseny előtti nap, szinte nyáriasnak volt mondható az idő, így mentem egy laza lábbehangolós visegrádi kört. Idén elég hadilábon állok a kilométerek tekintetében, így egy kis gyűjtögetés se ártott, amivel meg is lett a 10.000. kilométerem. Nagyon gáz. De ez az év már elment és igyekszem már a jövő évre koncentrálni. Bár ezt már hónapok óta csinálom 🤣
Hazaérve sok kedvem nem volt semmihez. Magam elé bámulva töprengtem a nagy kérdésen.
Feltegyem a könyöklőt?
Végül addig húztam az időt, hogy semmire nem futotta belőle. Bringát se mostam, lábat se szőrtelenítettem. Már már túl lazára is vettem a figurát.
Este úgy számoltam, hogy reggel 7 órás ébredéssel és 8 órai indulással kényelmesen lesz időm mindenre. Csak hát a nyugodtan érkezés és felkészülés a versenyre nem az én asztalom. 7:45 körül ébredtem arra a felkiáltásra páromtól, hogy elaludtunk. Ránéztem a telefonomra és tényleg, majd nyugodtan átfordultam a másik oldalamra.
Kisvártatva azért engem is kidobott az ágy magából és 5 perccel később már a reggelimet majszolgattam és töltöttem magamba a kávém, hogy minél előbb lendületbe jöjjek. Az a kevés dolog amit vinni akartam, nem hozott zavarba, így nem idegeskedtem az összerámolás végett. Elfogadtam a sorsomat és igyekeztem kihozni belőle a legjobbat. Fél 9 körül már úton is voltunk Esztergom felé. Nem is olyan rossz.
Idén a város szélén volt a rajt a Tesco közelében, így a legrövidebb út a hegyeken át vezetett. A parkolással pedig most nem volt gond. 😀 Volt bőven választék.
Megérkezés után gyors séta a rajtszámért és a cuccokért, amit adtak a szervezők. Mert ja, van olyan verseny, ahol ez is belefér a büdzsébe. Visszaérve összeraktam a bringát és elkezdtem feltűzni a rajtszámot. Közben párom keverte az isot és befeszegette a gépet a görgőbe.
Sokat nem is tudtam vacilálni. Öltözés után már másztam is fel drótszamaram nyergébe melegíteni. Közben szigetelő szalaggal rögzítettem a Gopro-t a Garmin órám tartójához. 🤣
20 perc melegítés fért bele az időmbe, ami elég jónak számít tekintve a késői indulást. A rajthelyre pedig sikerült 5 perccel korábban odaguruljak. Ami rekordnak számít. Gondoltam még sietve könnyítek magamon, de egyből hívtak, hogy guruljak oda a várakozók mögé. Aggódni nem aggódtam , hisz így lett kifogásom a gyenge eredményre 🤣
Pár másodperccel indulás előtt elindítottam a gopro-t, majd szinte az indulás pillanatában a garmint. Tökéletes.
Kiállva a nyeregből igyekeztem minél előbb elérni az utazósebességet. 40 körülre felgyorsulva nagyon gyorsan közeledett a körforgalom aminek bejáratában több kocsi is állt. Látom a biztonsági embert, hogy integet nekik, hogy menjenek már, de azok csak állnak. Már majdnem oda értem mikor elindultak.
Sajnos vissza is kellett fognom magam már a körforgó előtt, hogy ne kelljen nagyot fékeznem.
Legutóbb is így jártam, szóval nagyon nem húztam fel magam 🤣 A síkon igyekeztem nem kihajtani magamat, hisz előttem volt a hegy. A sebességet nem, de a wattokat néztem. Amit igyekeztem 250 környékén tartani. Ez az a határ, ahol már kezd savasodni a lábam, de még kordában tartható mértékben. Nem akartam teljesen beállt lábakkal megkezdeni a hegy lábához. A komolyabb emelkedőt megkezdve inkább keményebb áttételeket választani, annak ellenére, hogy mindig pörgetős ember hírében álltam. A téves döntésem hátterében pedig, egy nemrégiben történt alacsony pedálfordulatos edzésem szolgált alapul. De kisvártatva rá kellet jöjjek, hogy most ez így nem fog menni, mert nagyon mások a körülmények. Ahogy meredekebbre váltott az út, kezdtem elsavasodni, a lábfordulat pedig vele együtt szépen kezdett beesni. A végén már a nyeregből való kiállás se sokat segített. Taktikát kellett váltanom. Könnyebb áttételre váltva felpörgettem a lábaimat, de már késő volt, hosszas percek kellettek mire virgácsaim úgy kezdtek dolgozni, ahogy azt szerettem volna. Lényegében az utolsó másfél kilométerre jöttek meg igazán a wattok.
A baki ellenére, végül meg voltam elégedve a teljesítményemmel, hisz végső soron pont olyan számokat láttam vissza, mint amiket terveztem. Se többet se kevesebbet és egy újabb versenyt könyvelhettem el, ahol végre sikerült olyan lábakkal rajthoz állnom, amikkel rendelkezem. Ez most egy 34:44-es időre volt elég, ami a helyezéseket tekintve abszolút 31. és korosztályos 6. helyett jelentett.
Régebbi adatokban kutakodva pedig azt kell mondjam, ezen a szakaszon hozzávetőleg évente másfél perccel lettem gyorsabb. 2019-ben ugyancsak ezen a versenyen, még csak 37:35-s időt futottam. Míg a következő évben egy edzésen 36:09-et.
Ha pedig sikerül tartanom a tendenciát jövőre akár egy dobogós helyet is megcsíphetek, hisz idén a bronzérmes 33:06-os időt hozott 🙂
Beérve megvártuk a díjkiosztót is, hisz utána volt süteményosztás 😀 Előtte pedig tombolasorsolással igyekeztek szórakoztatni a várakozó tömeget. A 150-es rajtszámúak szinte mindegyikét kihúzták, csak az én 153-omat nem. Pedig egy fejlámpának örültem volna 🤣
A versenyről készült felvételt vágatlanul meg tudjátok nézni Youtube csatornámon 😃
Illetve ha érdekel épp merre tekertem, kövess Straván, vagy további tartalmakért keresd fel Instagram oldalam. 😀 Jó böngészést 😃