Az idei évben az önfeledt kerékpározás és az ultra távok voltak porondon. Amikre semmiféle specifikus edzést nem alkalmaztam. Csak az volt a lényeg, hogy annyit menjek amennyit bírok. Ennek pedig talán az idei Pét nagydíjon lett meg a negatív eredménye…
A versenyre egyrészt elég fáradtan sikerült eljutnom. Az utóbbi hetekben elég sokat kellett dolgoznom, és hiába a szeptemberi pihenő hónap. Sokat nem sikerült pihennem.
Már reggel sem éreztem az erőt a lábaimban. De hajtott a kíváncsiság, hogy mégis mit tudok. Amolyan felmérésnek tekintettem a versenyre.
Na már a bemelegítésnél éreztem, hogy ez nem fog jól esni, és nem is esett. Olyan szinten kihajtottam magam, hogy a verseny után alig tudtam tartani a kamerát, hogy felvegyem a tapasztalataimat, és hiába éreztem úgy, hogy kihajtottam magam, korosztályos utolsó helyen sikerült beérnem XD Nem is keveset kapva az előttem lévőtől.
Így sikerült életem első utolsó helyét produkálnom, amit a videó felvételekor még nem tudtam. Bár éreztem, hogy nem ez volt életem versenye.
De ebből is tanulva, és levonva a következtetéseket jövőre igyekszem jobb időt futni 😀
A kis bevezető után pedig jöjjön a videó 🙂 Igyekeztem pörgősre vágni 🙂
