A május után a június már kezdett lecsendesedni, de még mindig túl sok volt a zaj körülöttem, hogy teljes mértékben azokra a dolgokra tudjak összpontosítani amikre szeretnék. És hiába telt el jó két hónap a felmondásom óta, még mindig van mit kipihennem, és elrendeznem magamban. Jobban belegondolva, ez a három év úgy telt el az életembe mintha kómában lettem volna, és felébredve újra kellene tanuljak mindent.

Ahogy már azt írtam előző bejegyzésemben hosszas töprengés után végre rávettem magam, hogy edzővel készüljek a kihívásaimra. Aminek nem is feltétlen a jobb teljesítmény hajszolása volt a célja. Henem, hogy legyen egy kerete a mindennapjaimnak. Amire aztán a többi dolgot fel tudom fűzni. Mert ahogy az utóbbi időben bringáztam az minden volt, csak nem értelmes időtöltés, és inkább mondanám menekülésnek a valóságból. Vagy folyamt a nyeregben voltam, vagy hosszú napok teltek el edzés nélkül. Ami valljuk be, nem épp célravezető taktika. De most ha nem is kívánom annyira a mozgást, csak elmegyek és legalább a napi penzumot teljesítem.
Hazudnék ha azt mondamám, hogy nem tetszik. Furcsa, hogy az bringázások mellett másra is van energiám. Ami régebben nem volt elmondható, és az átgondolt felépített tervnek hála több időm is akad. Hisz nem az van, hogy napi 4-5 vagy 6 órákat megyek. Nagyon kellet ez, hogy egy kicsit visszább legyek fogva.
Az első edzések furcsán lazák voltak, de belekóstolva az 5. hétbe, azért vannak napok mikor el tudok fáradni, és érzem is az eredményét.

Az egész procedúra a június 2-i teljesítmény diagnosztikával kezdődött. Sokminden kiderült. Viszont ami nem volt kellemes, hogy felhívták a figyelmemet, hogy a zsigeri zsírom elég magas, és azzal kellene kezdeni valamit. Így a kajálásra is elkezdtem odafigyelni. Egyrészt alapból tervben volt pár kiló leadása. De így még motiváltabban ugortam bele, annak ellenére, hogy nem egyszerű a történet. Túl sok dologra rákaptam ami lényegében valamilyen szintű függőséget okozva nálam, nehezebben tudok szabadulni. Itt gondolok, időtőre és esti rágcsálni valókra.

Ami viszont durván keresztbe vágta a júniusi számításaimat, az az, hogy a hó közepén lévő Balatonköröm útáni reggelen arra ébredtem, hogy nem mozog a nyakam. Vagy a hirtelen 9 óra a nyeregben, vagy az éjszakai rossz alvó pozítszió hazavágta a nyakam. Hihetetlenűl meghúzodott. És még mai napig hol jobb hol rosszabb, de érezhető. A furcsa az volt az egészben, hogy a kör alatt egyáltalán nem éreztem semmit. Viszont reggel arra ébredtem, mintha egy kést szúrtak volna a nyakam bal oldalába. Masször, kenegetés, fájdalom csillapítás. Pihentettés, és minden házi praktika bevetése következett, hogy a hó végi nagy kihívásomra minden rendben legyen.

Június nagy kihívása, az 1925 június 27-n elrajtoló Dunántúli körverseny pályájának bejárása lett volna. Budapest Veszprém Szombathely Kőszeg Sopron Győr Budapest vonalon, 510 kilométeres távon. Sajnos a nyakam nem volt még 100%-s de úgy voltam vele, hogy elindulok és majd meglátjuk. Ha nem megy nem erőltetem, és vagy haza vonatozok, vagy kitalálok valamit.
Hát sajnos már 40-50 km után éreztem, hogy gond lesz. De végül 160 kilométerig jutottam, mire beláttam, hogy nem kellene eröltetni most a dolgot. Így végül úgy döntöttem, hogy anyumnál töltöm az éjszakát, és ha úgy érzem akkor másnap visszatekerek Pestre. Végül így is történt. Kicsit csalódott voltam. De úgy voltam vele, hogy akkor lettem volna tényleg csalódott, ha meg se próbálom.

És lényegében el is érkeztünk a hó végére. Érzésre fúrcsa hónapot zártam. Sokkal több is lehetett volna benne, de egyenlőre így jöttek ki a dolgok. Sajnos ahogy azt a bejegyzés elején is írtam az elmúlt három év nem tűnt el nyomtalanul, és kell hadjak időt magagamban mire minden egyenesbe jön, de haladok az úton, és napról napra jobban vagyok 🙂
Jelenleg teljes mértékben a Ring24-re koncentrálok, hogy ott a tavalyinál több kilométert gyűjtsek be. De a végső cél, egy kiegyensúlyozott verseny lesz 🙂

Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon ?

Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is ?

Eddig ez az év egy érzelmi hullámvasút volt számomra. Kicsit több lenttel mint fenttel. A február végi mélyrepülést igyekeztem március elején korrigálni, és csak a napi dolgaimra koncentrálva függetleníteni magam a körülöttem zajló dolgoktól, de nem volt egyszerű. És végül sokmindent felrúgva, új irányt vettem.

Anno ezt a blogot azért indítottam, mert mindig is késztetést éreztem magamban, hogy írjak. Megosszam tapasztalataimat másokkal, vagy kiírjam magamból azokat a dolgokat amik foglalkoztatnak. Ennek ellenére rengeteg gátat építettem fel magamba, megfelelési kényszerként. Így rengeteg bejegyzés nem íródott meg, vagy videó nem készült el, annak ellenére, hogy a nyersanyagok megvoltak. Végig az dolgozott bennem, hogy nem vagyok elég jó. Nem lesz olyan jó mint amit xy csinált. Mit szólnak hozzá mások, és lehetne hosszan folytatni.
Viszont márciusban elértem egy olyan pontra, hogy kiégtem. Döntenem kellet.

Hó elején mikor kezdtem feleszmélni a háború sokkjából, anyum hívott.
Elcsukló hangon közölte, hogy unokatesóm apja elment. Nem tudtam mit mondani. A hír váratlanul ért, és lehet gusztustalanul fog hangozni, de már annyira le voltam merülve érzelmileg, hogy nem mozgatott meg túlzottan.
Rosszul is éreztem magam miatta.
Sok emlékem nem volt vele, de az akváriumaira mindig emlékezni fogok. A halakra akiket hosszasan bámultam mikor náluk jártam. Vagy a hideg téli napokra mikor beköltöztünk Siófokra, és néha elmentünk bringázni unokatesommal és vele. A parton pedig hosszú csíkokat farolgattunk a hóba.
Viszont ez, és a múlt évek szarságai olyan láncreakciót váltottak ki belőlem, melynek a vége az lett, hogy felmondtam a munkahelyemen. Ez a döntés már rég forrt bennem, de ezidáig nem volt bátorságom hozzá.
Tavaly márciusban megkönnyítették volna a dolgom, mikor megpróbáltak kirúgni, mert valakinek nem tetszett a fejem, de meghunyászkodva maradtam. Öreg hiba volt. Nyáron boltot váltottam annak reményében, hogy jobb lesz. De nem lett az.
A temetésre történő elkéredzkedésem pedig maga volt a pokol, és vicc egyszerre. De itt legyen elég ennyi.

A március közepi szabadságom pedig pont egy olyan hangulati kilengésemben ért, hogy első munkanapomon benyújtottam a felmondásom. Aznap este hosszú évek után végre normálisan tudtam aludni, annak ellenére, hogy a 30 napos felmondási időmet még le kell járjam. Nem lesz egyszerű de már látom az alagút végét. Április 20-a az utolsó munkanapom.

Bringázás terén a hó elején még elég sokat kellett a szobában szenvedni, de ahogy teltek a napok úgy lehetett egyre több időt tölteni a szabadban. A hó végi durván tavaszias rövidnadrágos időben pedig teljesen megvadultam, és rengeteg szintet gyűjtve igyekeztem magam felpumpálni az április közepén megrendezésre kerülő hegyi bajnokságra. Esélyem sok nem lesz, hisz jelenleg nem vagyok az a hegyimenő alkat. De egy élménynek mindenképp megéri elmenni 😀 Főleg úgy, hogy közel is áll a szívemhez ez a viadal, de erről majd akkor írok 😀
A tekeréseket végig igyekeztem kordában tartani, némi rendszert beléjük vinni.
Régebben rengeteget mentem eszetlenül, és az idei sok terv ellenére, most kicsit nagyobb hangsúlyt próbálok fektetni a regenerálódásnak, vagy annak, hogy mit eszek. Így esténként csak pár csík szalonnát fogyasztok ?
A súlyomat szeretném 70 kilógramm alá bevinni első körben úgy, hogy a jelenlegi wattok megmaradnak. Most azt tudom mondani, hogy március végére sikerült leadni 2 kilót. És általában reggelente 76 körül mozog a mérleg. Messze van még a kitűzött cél, de nem akarom elkapkodni. Pályafutásom alatt sokszor belefutottam abba a hibába, hogy túl gyorsan adtam le kilókat, és azzal a lendülettel ment az erő is a levesbe. És hiába voltam 60 kilógramm nem ment alattam a bringa.

A továbbiakban pedig rengeteg tervem van amit meg akarok valósítani. A kifogásos időknek pedig véget vetek és igyekszem jó kis bejegyzésekkel és videókkal jelentkezni.

Első komolyabb kihívásom pedig közelebb van mint gondolnátok 😀

Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy köves be Instagramon ?
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával nézd meg Strava oldalamat is ?

hónapértékelés

Június

Március