Eddigi kerékpáros „pályafutásom” során csakis az országútra koncentráltam annak ellenére, hogy mindig is vonzott az erdő. A MTB nagyon távol ált tőlem, így inkább a CX világa amire kacsingattam volna. De sok időnek kellet eltelnie ahhoz, hogy végül kipróbálhassam azt amiről sokáig csak ábrándoztam.
A fordulat akkor jött el, mikor ismerősi körben eladásra nem került egy CX bringa, ami pont párom mérete volt, és régebb óta szemeztünk egy hasonló kaliberű géppel neki. A hab pedig az volt a tortán, hogy ami jó neki, az jó nekem is. Persze már a vétel gondolatának játéka közben, nem titkolt szándékom volt, hogy azért én is néha néha csapatok vele 😀
Sokáig nem akartam menni vele, de hirtelen felindulásból beneveztem a július végi KLND által szervezett gravel versenyekre. Az események előtt tervbe volt, egy lazább terepezés az erdőben, hogy ne teljesen vakon kelljen egyből 100 fölötti távokat mennem. De végül úgy alakultak a dolgok, hogy a versenyen kellett mindent kitapasztalnom a bringával kapcsolatban 😀
A verseny reggelén hazánkat elérte egy elég csapadékos front, ami a kedvemet nem szegte, de azért bennem volt a para, hogy nem elég az első terepezés, mindezt még az eső is tetézni fogja.
Végül a verseny rajtja el lett tolva délután 1-re, és a pályamódosításoknak hála azért sokkal egyszerűbb dolgunk lett, és még az esőt is megúsztuk. A kezdeti felhős idő pedig a délután folyamán szép naposra változott. A csapadékot pedig elég gyorsan beszívta a már zsigerig kiszárított talaj.
A csúsztatással véleményem szerint csak annyi probléma volt, hogy mi a verseny előtti nap kaptunk egy e-mail-t amiben le volt írva, hogy tudnak a rossz idő jöveteléről. De lényegében ez egy ilyen sport. Kint vagyunk a természetben, és ha esik, hát akkor esni fog. Így is készültem, ehhez is voltam szokva bringás létemre.
Viszont mikor reggel a rajt helyszínére értem. Senkit se találtam. Már épp elkezdtem keresni a szervezők telefonszámát, hogy segítséget kérjek, hogy most akkor pontosan hová is kellene menni. Mikor ránéztem az postafiókomra, amiben egy 7:15-kor érkezett levél volt a szervezőktől, hogy akkor a rossz idő miatt elcsúsztatják a rajtot.
Mivel akkor még csak 8 óra volt, és délután 1 még nagyon messze volt. Jöhetett az unatkozás, és az újratervezés.
Próbáltam elütni az időt telefonozással és hasonlók, de egyszerűen alig akart telni az idő. 11 körül elmentem szereztem magamnak némi elemózsiát, de ezt leszámítva szinte végig a kocsiban tepsedtem. 11:40 körül mikor át lehetet venni a rajtszámot kezdett kicsit élénkebb lenni a hely. Jöttek a többiek, és lehetett készülődni. Kezdett élettel megtelni a vasvári kemping környéke, és kezdtek felpörögni az események.
Én nagyon zöldfülű voltam a sok hasonszőrű között, így nagyrészt mások megfigyelésével igyekeztem innen onnan ellesni a különböző praktikákat. Rajt előtt gurultam kicsit a géppel, hogy minden rendben van e vele. De szokásomhoz híven nagy bemelegítésre most sem maradt időm. Meg aztán amúgy is a kaland miatt jöttem, így miért ne melegedhettem volna be a kaland alatt 😀 Ahogy a mondás is tartja. Evés közben jön meg az étvágy 😀
A verseny végső soron nagyon rendben lezajlott, annak ellenére, hogy nagyon más volt a bringa mozgása terepen, mint amihez jómagam hozzá voltam szokva. Így ezekkel az érzésekkel még ismerkednem kell, és el kell fogadjam, hogy ha keresztbe is áll a kormány miközben a bicaj tök egyenesen megy előre, az nem jelent semmi rosszat. 😀
A videóm elején és végén is lesz beszámoló, így most ezzel nem is koptatnám a billentyűzetet, de természetesen ha bármi kérdés felmerülne benned nyugodtan tedd fel itt, vagy a videó alatt, és én válaszolok rá 😀
Jó szórakozást a videóhoz, és előre is köszi, hogy végig nézted 😀
Strava link a verseny napjáról:
https://www.strava.com/activities/7554833064
Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon.
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is.