A 2019-es év utolsó, így szezonzáró BRM túrája hagyományosan a Balaton felvidéken zárult. Az idő még szinte nyáriasnak volt mondható, bár a szél a nap folyamán elég erős volt, ami helyenként nagyban nehezítette a haladást.
Számomra a legtöbb BRM túra azzal kezdődik, hogy a nagy tömegrajtot lekésem. És bár tervek voltak arra nézve, hogy időben leérjünk Balatonalmádiba, a végén a hagyomány győzött.
A rajtot pár perc híján késtük le. Így a sok biciklis hűlt helyére gördültünk be a kocsival. Gyorsan átvettük a kis pecsételő könyvecskét. Majd jöhetett a túrára való átváltozás.
A végén sikerült úgy elszöszmötőlni az időt, hogy majdnem fél 9 volt mikor nekivágtunk a kicsit több mint 200 km-s távnak. Pedig maga a tömegrajt 7-kor volt.
Szerencsére már az út elején felkanyarodtunk a felsőbb utcákba, ahol kicsit jobban lehetett volna haladni mint a Balaton melletti bringaúton. De valahogy a lábaim nagyon nem akartak forogni. Korán volt még.
A térképet elég sűrűn kellet nézegetni, de szerencsére az elnézett kanyarokat gyorsan észre vettük, így csak pár plusz métert tekertünk az elején.
A táj már a kezdetekben nagyon durva volt. Dombok mindenfelé, amiket hol egy mező, hol egy erdősáv vagy szőlő borított. Kicsit sajnáltam is, hogy anno mikor Siófokon tekertem ezek a tájak kimaradtak az edzésekből.
Az első ellenőrző pont Szentantalfán volt egy benzinkútnál. Itt nem is töltöttünk sok időt. Pecsételés, egy kis frissítő és már gurultunk is tovább. Na ez volt az a pont, mikor a töltődés közben történő távolba révedésem közepette döbbentem rá arra, hogy a naptejezés kimaradt a reggeli rutinomból. Így boritékolható volt a leégés XD
Ezen a szakaszon a túra ugyan azon az úton vezetett amin majd vissza is kellet jönnünk. Köveskálnál volt egy kis kitérő a térképen, de mivel nem olvastam el a túra útvonalának leírását pontosan így úgy gondoltam, hogy itt Kővágóörs felé kell menni. Hát tévedtem. Ez a tévedésem pedig már csak akkor tűnt fel mikor visszafelé jötünk, és nem értettem miér kell újra Kékkút felé menni. Majd leesett, hogy most kell arra menni, nem pedig az elején. Na ez a kitérő úgy másfél kilométert tett hozzá a távhoz.
A következő rossz kanyarvételre se kellett sokat várni. Káptalantótinál sikerült Badacsonytomaj felé venni az irányt. A hátszél és a lejtő útnak hála gyorsan meglett a baj. Mire észrevettem a tévedést már 3 km-t mentünk rossz irányba. Na sebaj. A táj szép volt és cuki teheneket is láttunk 😀 Bár a visszafelé fújó pofaszél nem esett jól.
Ezután szép lassan lecsorogtunk a Balatoni bringaútra, és így értük el Keszthelyt. Előtte még Gyenesdiáson volt egy ellenőrző pont, ahol úgy döntöttünk, hogy tartunk egy nagyobb pihenőt, és falunk valamit. Én nagyon ráizgultam a lángosra, így kértem is egyet. A lángos elég jó volt. Frankó tészta, nem olajos íz. Jó sok tejföl és sajt. Csak hát ilyen túrán lehet nem ez a legjobb választás. Már a tovább indulás előtt éreztem, hogy beütött a kajakóma. Nem kicsit hanem nagyon. Hát kellett egy jó 20 km mire nagyából rendbe jöttem.
A következő szakasz elég egyhangú volt. Amit mi kútkereséssel dobtunk fel. Nincs is annál jobb mikor a nagy melegben csak pár korty vize marad az embernek. Zalaszántón több kútnál is megálltunk de sajnos vizet nem találtunk sehol. Következő megállónk Bazsi. Ahol nagyobb szerencsével jártunk. A felfrissülést követően pedig, meg se álltunk Sümeg váráig, ahol egy ellenőrző pont is volt a büfősoron. Itt se időztünk sokat. Mennünk kellet mert egyre jobban szorított az idő, de azért jól kifosztottuk a büfés jeges tea készletét. Na a Sümeg utáni szakasz tetszett. Frankó út, jó kis hátszél. Csak úgy pörögtek a kilométerek 😀
Tapolcán átkerekezve, újra a Káli medencében vezetett utunk. Ismerős volt a környék, hisz itt már jártunk a nap során. Ezen a részen, pár túratársat is utolértünk. Mencshely után pedig irány Tótvázsony, Vöröstó érintésével.
Ez a rész elég egyhangú volt. Hosszú egyenes utak a fennsíkon. Bár a kilátás nem volt rossz a Bakony vonulataira.
Tótvázsony és Nemesvámos között egy új bringaúton kellet menni, amit még nagyon nem is jelölnek a térképek 😀
Nemesvámoson volt az utolsó ellenőrző pont, ahonnan durva csapatás következett a célig, ami azt jelenti, hogy 36 perc alatt értünk le 😀
A táv teljesítésének ideje a maga 10 óra 31 percével nem említésre méltó. De nem is az volt a lényeg, hogy minél előbb letudjuk a túrát. Illetve a kiírt 205 km helyett nekünk végül sikerült 7 km-el többet menni. Ami az eltévedéseknek tudható be.
Amit viszont aznap tanultam, hogy hiába nem süt már úgy a nap. De szeptemberben is le lehet égni. Nem is kicsit XD
Illetve ha betolsz egy hatalmas lángost, ami még ha jó is volt, durván megnehezíti a kerékpározást. Bár az is tény, hogy utána a nap további részében nemigen kellet ennem XD Kitartott a lángos a nap végéig 😀
Végszóként még annyit írnék, hogy tudom azok számára akik kicsit is elhivatottak a kerékpár iránt, bakancslistás dolog a Balaton megkerülése. De véleményem szerint, a Balaton felvidék kihagyása nagy vétek. Így ha megkerülted a Balatont a következő pont a bakancslistán a felvidék bejárása lehet 🙂
