Home Kihívás Rapha Fesztivál 500

Rapha Fesztivál 500

by loszparade
0 comment

Mikor 2018-ban újra elkezdtem kerékpározni, rengeteg új dologgal kellett megismerkednem. A kihagyott hosszú idő alatt teljesen átalakult a sportág. Új szereplők, új trendek, alig győztem felzárkózni. Ekkor vettem részt első BRM túráimon és futottam bele a Rapha által szervezett Fesztivál 500-ba.

Az év utolsó bicajos kihívása lényegében arról szól, hogy december 24-e és 31-e közötti 8 napban tekerj le 500 kilométert. Az idei évben a vírusra való tekintettel már virtuálisan is lehetett gyűjteni a kilométereket, de én így is törekedtem az eredeti szabályok betartására. Amik csak a szabadban történő kilométergyűjtést fogadták el.

biciklis ruhában a karácsonyfa mellett

December közepén volt egy komoly mélyrepülésem, de erről majd részletesen fogok írni az éves beszámolómban. A lényege annyi, hogy lelkileg teljesen felőrlődtem és minden motivációm elszállt. A bringámat bevágtam a sarokba és semmi sem érdekelt. Elfáradtam…
Pár nap múlva aztán csak nyeregbe pattantam. Nem akartam veszni hagyni az egész éves munkámat. A 20.000 kilométer csupán egy karnyújtásra volt és nem volt mese, a célhoz teljesíteni kellett a Rapha kihívását is.

Kerékpározás közben megnyúlt árnyékom

Az év utolsó napjaiban elég kaotikusan dolgoztam. Meg aztán ott vannak az ünnepek alatti kötelező családlátogatások. Szóval ebben az őrületben nem is a táv teljesítése a kihívás, hanem az, hogy hogy adod be a családnak, hogy két szelet bejgli elfogyasztása között elmész tekerni.
Szerencsére idén nem kellett nagy csatákat vívnom.
A 8 napból én csak 4 napot tudtam nyeregben tölteni, amik elég komoly napi távokat szültek. Erre tett rá pár lapáttal az időjárás, minek következtében bekerült egy 251 kilométeres etap is a repertoárba.

Az első napot 26-án teljesítettem még a Balatonon. A napsütés ellenére, hideg szeles nap volt. Északi szél fújt, így nem volt kérdés, merre indulok. Inkább frissen szenvedjek, mint hazafelé fáradtan küzdjek a pofaszélben. A taktika viszonylag be is jött. Bár hihetetlen demotiváló volt, mikor az olyan lejtőn amin alapban 40-50-el szoktam gurulni, most 250-300 wattal taposva a pedált alig akart 25-el menni a bicaj.
A hátszeles részek viszont nagyon tetszettek ? Erre a napra a szél össze is fújt 122 kilométert. A lábaim bírtak volna többet is. De sajna a másnapi munka miatt vissza kellett indulnunk Budapestre.
A következő két napban bringámmal csak szemezgettünk, és esténként szövögettük terveinket a hátra lévő napokról.
Amit tudtam, hogy keddre jót, szerdára és csütörtökre pedig rossz időt mondanak. A fennmaradó táv pedig az év végi 20.000 kilométert is számításba véve, valahol 400 körül mozgott a maradék 3 napra vetítve.

bicajom kormánya felülről garmin órámmal

Nem volt mese, 29-re nagyot álmodtam és elindultam egy 210-es körre. Kezdetben nagyon nem jöttek a wattok. Bár a végén se ? De szerencsémre legyen mondva, hiába indultam későn, a szél megvárt, és sokat nem kellett kapálóznom a kezdetre tervezett pofaszélben. Lényegi légmozgás Érdet elhagyva érkezett.
Kicsit olyan érzésem lett, hogy a szél is megbékélt a tavaszi hátszeles Szegedig történő vitorlázásomért, és inkább segített utamon.
Gyorsan pörögtek a kilométerek. Esztergomnál megálltam egy benzinkúton tankolni, ahol a kutas arcán lehetett látni, hogy nem tudja mire vélni a bringás srác látványát ? Nem időztem sokat. Hisz még várt rám Dobogókő. A tetőre már jócskán szürkületben értem. De ezzel meglett a 40. mászásom 2020-ra. Gyors szusszanás és már suhantam is lefelé. Kis kitérővel Pilisszántó, Solymár, Hűvösvölgy érintésével érkeztem meg a Margitszigetre. Itt pedig jött az Isteni szikra, hogy még van 2 órám 8-ig, így mi lenne ha pár karikát teljesítve tovább faragnám a teljesítendő távot?
A körözésben lassan elfogyott a vizem. Próbáltam valami kutat keresni, de mind el volt zárva. Telefonos segítségkérés után, Balázs haverom szolgáltatott némi frissítőt, amivel már ki tudtam húzni a kijárási tilalom kezdetéig. Pont 8 órát ütött az óra, mikor betoltam a lépcsőház ajtaján a bringát ?
A végén 251 kilométer jött össze. Így pedig már csak 140 körüli táv maradt az utolsó 2 napra.

30-án reggel eső hangjára ébredtem. A reggeli KV-t szürcsölve bújtam a radarképeket, hogy mikor áll el és indulhatok útnak. Erre délután kettő körül került sor. Az utak még vizesek voltak, de nem érdekelt. Hátra felraktam a kis sárhányómat és útnak indultam.
Konkrét elképzelésem nem volt. Először csak egy rövidke kanyarra gondoltam Szentendrére. Aztán Tahira, majd Visegrádon kötöttem ki, ahonnan a hegyeken át tértem vissza. Hazafelé még igyekeztem némi kilométert összeguberálni mindenfelé, de mikor megláttam, hogy az első lámpám elkezd lemerülni, egyből hazafelé vettem az irányt. Végül 100 kilométer jött össze.
Az utolsó nap reggelén már nagyon éreztem a hirtelen jött kilométereket a lábamban. Nehezen mozgott a testem. De már nem kellett sok a győzelemhez. Így nagyon messzire nem is terveztem menni. Az idő sokat nem javult az előző naphoz képest, de valahogy már nem is nagyon érdekelt.
Első ötletem az volt, hogy kimegyek a szigetre körözni, de gyorsan beláttam, hogy az nagyon megúszós lett volna. Így gondoltam, megmászok pár környékbeli hegyet. Első célpontom a Hármashatár- hegy lett. Innen mentem át arra a helyre, ahol nekiugrottam az Everesting kihívásnak. Majd kisebb utakon vissza a Szél Kálmán térre és onnan caplattam fel a Normafához. Itt természetesen nem hagyhattam ki az Erzsébet-kilátót sem. Na az nagyon durva volt. Az út tiszta víz, én meg emiatt nem mertem kiállni a nyeregből, nehogy kikaparjon a hátsó kerék a hatalmas nyomatéktól ? Majd jöhetett egy kis kavirnyázás után a hazagurulás. Aznapra 61 kilométer és 1244 szint jött össze.

kerékpáros önarckép vizes úton

Meglett….
Mind a 2020-ra betervezett 20.000 kilométer, mind pedig a Rapha év végi kihívása. A vége 535 kilométer és 4859 méter szint jött össze erre a 4 napra.
Visszatekintve az előző évekre, ez volt a legtöbb kihívást tartogató teljesítésem. Egyrészt jóval kevesebb időm volt mindenre, másrészt az időjárás se volt olyan kedvező idén. De az élmény így sokkal emlékezetesebb lett 😀
Ha pedig egy szóval kellene jellemezem miként fog kinézni a bicaj egy ilyen kihívást teljesítve, az lenne, hogy Varacskosdisznó…
De nyugalom az újévet ő is szépen megtisztítva kezdte 🙂
Nektek is ilyen tapasztalataitok voltak az idei Festive 500-al mint nekem? Kommentben írd le tapasztalataidat, hogy mindannyian tanulhassunk belőle. 😀

Ha kíváncsi vagy merre járok, keress fel Stravan vagy Instagrammon

Fő a vigyor! 😀

Saras piszkos trek kerékpárom Mavick cosmic kerekeimmel

Sárfolyam a fürdőben kerékpármosás közben

OLVASD EL LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEIMET IS:

You may also like

Leave a Comment

X