Ahogy jött március végén a tavaszias idő, úgy el is illant április másodikára, és szinte már-már késő őszies, de inkább télies időre ébredve rámoltuk be a kocsiba bringámat, és indultunk el Tahitótfalu irányába. A város védelmében pedig még gondolni se mertem, hogy rég vettem részt ilyen rossz időben versenyen.

Eddig ez az év egy érzelmi hullámvasút volt számomra. Kicsit több lenttel mint fenttel. A február végi mélyrepülést igyekeztem március elején korrigálni, és csak a napi dolgaimra koncentrálva függetleníteni magam a körülöttem zajló dolgoktól, de nem volt egyszerű. És végül sokmindent felrúgva, új irányt vettem.

2018 tavaszán kezdtem újra komolyabban foglalkozni a sporttal annak apropóján, hogy egyik nap a mérleg mutatója nagyon közel került a 90 kilogrammhoz. Ekkor még a 2002-ban kapott régi Trek bringámmal gyűjtöttem a kilométereket, de kisvártatva június 26-án hazahoztam legújabb szerelmemet egy Trek Emonda személyében…

ivált napok szép lassan elfogytak, és csúsztam egyre mélyebbre a februárban. A rossz idő ellenére igyekeztem görgőn gyűjteni a kilométereket, hogy valami azért történjen, de nehezen ment. Majd jött a szomszédban kitört háború híre, és teljesen padlóra kerültem.

Az első nap megtétele után, a síkon történő bicajozás már könnyed mókának tűnt. Hisz a sok év alatt tévesen rögzült síkon való tekerés könnyűségét, a nyár eleji Tisza-tó kerülés sem tudta teljesen átformálni bennem. Azonban az országkerülés több száz kilométerének sík szakaszai, igen komoly kihívást jelentettek és végérvényesen átalakították véleményemet.

A Zwift világában úgynevezett PowerUps-t szerezhetünk, ha áthaladunk egy rajt/cél vonalon, illetve KOM-t és sprinteket teljesítünk. De melyik mire való? Mikor érdemes felhasználni őket? Erre adhat választ rövid összefoglaló írásom.

Hosszú unalmas zónákban történő bringázások voltak ezek, amik haszna majd csak jóval később fognak megtérülni.

Avagy Halálos iramban a görgőn.
Érthetetlenül a nagytöbbség görgős szezonjának végén, 2021 tavaszán debütáló Makuri-szigete, nemrégiben számomra váratlanul, kiegészült egy városi környezettel, mellyel kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim.

Számomra hagyományosnak mondható az őszi tekerések alatt való videózgatás. Tavaly azonban a covidból való felépülés időszaka volt az október, így emiatt igen kevés nyersanyag készült, amit aztán nem is publikáltam.
Idén viszont gőzerővel gyűlik az anyag egy újabb hangulatvideóhoz. Amihez a tegnap folyamán készült is egy kis ráhangolódós time lapse 🙂
Jó szórakozást hozzá 🙂

Szokásosan szeptember végén rendezi meg az Esztergomi Küllőszaggatók Kerékpár Egyesülete a Pilis kupa második fordulóját. Az első forduló egy hónappal korábban volt, de azon idén sajnos nem tudtam részt venni. Mind a kettő amolyan hegyi időfutam, esztergomi rajttal, két-bükkfa-nyeregi befutóval, csak más-más megközelítéssel.