Eme történet ott kezdődött, hogy Pali barátom rám írt, hogy nincs e kedvem Szlovákiába kiruccanni a következő héten, körbe tekerni a Magas Tátrát. Hát sokat nem kellett gondolkoznom rajta, hogy igent mondjak.
Az időzítés talán abból a szempontból nem volt a legmegfelelőbb, hogy csak másfél hét telt el a Ring24 óta, és a hétvégére két komoly gravel esemény is be volt tervezve. Ebből az egyik a Vasvári Gravel -KLND- volt, amiről már olvashattok is blogomon. Illetve videó is készült róla. 🙂
De úgy voltam vele, hogy hadd szóljon, majd kipihenem magam a télen. 😀
A túra legnehezebb része számomra a hajnali ébredés volt. Sose voltam az a pacsirta típus. Sajnos hiába van csak 250 kilométerre a Magas Tátra lába, autópályák hiányában 3 és fél 4 órát kell kocsikázni, hogy elérjük. Mi kiindulási városnak Liptószentmiklós választottuk. A város szélén van egy Tesco, nagy ingyenes parkolóval, mosdóval, éttermekkel. Szóval tökéletes kezdőpont.
A túra napja hosszas időjárás, és radarkép böngészés után lett meghatározva, mivel abban az időszakban elég változatos volt az, és igyekeztünk a több rossz lehetőség közül a legkisebbet választani. A városhoz közelítve azért volt bennünk bizonytalanság rendesen azt illetően, hogy tényleg sikerült a legkisebb rosszat választani, mivel sűrű ködbe burkolózott a táj. Olyan szinten, hogy a minket körülvevő dombokat alig lehetett látni. A hegyek látványáról pedig már nem is mertünk álmodozni.
Szerencsénkre ahogy egyre magasabban járt a nap a horizont felett szépen a köd is kezdett elillanni, és mire bringára pattantunk, már a nap is kezdte megmutatni erejét. A hegyek lábához érve pedig minden tökéletes lett.
A környéken én magam nem jártam, de ennek ellenére mégis nagyon ismerős volt a táj. Ez talán annak volt köszönhető, hogy kiskoromban sokat nézegettem anyum fotóalbumát, amiben néhány kép egy Csehszlovák kirándulás pillanatait is tartalmazta. Amolyan „céges” utazás gyanánt járta be a környéket még jóval a rendszerváltás előtt.
Nem tudom, hogy csak engem kerít furcsa érzés ilyenkor hatalmába, de hihetetlenül el tudok merengeni a régi képek, térképek nézegetése közben.
A tér ugyan az, csak az idő más…
Az út maga hihetetlen káprázatos. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Szerintem bakancslistás túra ez is minden bringásnak!
A Lengyel oldal sajátos furcsa, de egyben hihetetlen cuki házaihoz hasonlót sehol máshol nem láttam még. Nagyon megtetszettek.
Viszont Zakopane-t megközelítve a forgalom is egyre nagyobb lett. A város főutcáján hömpölygő tömegről pedig már ne is beszélek. Maga volt a sokk. Órák hosszatt alig találkoztunk emberrel. A kis sétáló utcába bekanyarodva pedig, szerintem az összes ott volt.
Itt próbáltunk valami ételt keríteni energiapótlás céljából, de mindenütt csak szuvenírt és sajtot árultak. Végül egy giroszosnál kötöttünk ki. Gyors és jó volt. Egy ilyen túrán nem is kívánhat többet az ember.
Így teli gyomorral ugrottunk neki az előttünk álló hegyeknek. Hát mit ne mondjak nem esett valami jól. De az étteremben szerzett fogpiszkáló amit a kormányszalagom réseibe dugtam rengeteg erőt adtak. Nem beszélve a menet közben majszolt müzli szeletek kellemetlen hatásainak megkönnyítéséről. ?
Visszatekintve már a Ring24 után be kellett volna iktassak egy komolyabb pihenőtt, hisz akkor már lassan 2 hónap kemény munka állt mögöttem, pár hosszabb tekeréssel, nyakmeghúzással együtt. Arról nem is beszélve, hogy a téléi alapozás hiányában, kevés alapom volt, hogy sokat akarjak kivenni a testemből. Persze abban a pillanatban más érzések domináltak.
Tettem a kereket, és lerázhatatlan lettem 🙂
Na jó a Poprádi tóhoz való kaptatón elég szépen megúsztam. De kérdem én, mi emelkedő van már itt?? A 77 kilóm pedig semmiben se segített, hogy könnyebb legyen a mászás. Pali már épp jött volna lefelé. Összefutva pedig ecsetelte, hogy nem valami bizalom gerjesztő a kilátás. Szóval ha nem megyek el az út végére, nem hagyok ki sokat. Én viszont úgy voltam vele, ha már idáig felszenvedtem magam, turistákat, kutyákat, szabadon garázdálkodó gyerekeket kerülgetve, megnézem azt a nyomorult tavat, akármilyen rosszak is a fényviszonyok. ?
Látványra tényleg iszonyat lehangoló volt a felhős ég miatt, de kipipálhattam. ?
Kis gurulás, és már a Csorbatónál voltunk. Náhány kihagyhatatlan fénykép, és már mentünk is tovább. A nap egyre jobban konvergált a horizonthoz, a kocsi pedig még nagyon messze volt.
Innen lényegébe szinte végig gurultunk. De nem az az eszeveszett szágúldás várt ránk. Henem inkább az a melós suhanás. A hegy eme oldala elég lankás, így tekerés nélkül nem ússza meg a bringás. Az úthibák miatt pedig résen kellett lenni. De szerencsére legalább a forgalom nem volt nagy, így szépen ki lehetett őket kerülgetni. Ez volt a túra legunalmasabb része. A fák miatt sok kilátás nem nyílik a tájra, és mivel itt már komoly felhők voltak felettünk a fények se voltak valami jók. Érzetre végig olyan volt mintha már csak percek lennének vissza a naplementéig, pedig még volt 2-3 óránk.
Végül a kocsihoz visszaérve nekem 213,5 kilométer és 3248 méter szint jött össze. Palinak kicsit több lett mindenből, mivel a túra elején sokszor előre ment a hegyen, majd visszagurult hozzám.
A kocsiba való berámolás után, még ettünk ott egy kilépő lángos, de sok időnk nem volt lazítani, hisz még haza is kellet érnünk. Kevés eset van, hogy nem nekem kell vezetnem ilyen túrák alatt, de meg kell mondjam meg tudnám szokni. ? Bár vezetni is szeretek.
Az útvonal ahogy azt már írtam a bejegyzésem elején, mindenképp bakancslistás 🙂 Viszont aki látványos hegymenetekre számít, annak lehet picit csalódás lesz az útvonal. Itt lényegében fennsíkszerűen kerüli meg a hegyeket az ember. Ami alatt inkább hosszú lankás lejtők és emelkedők vannak. Így eshetett meg az is, hogy az utolsó 50 kilométer lényegében lejtett.
Visszamennék e? Egyértelműen igen, de biztos, hogy több nappal terveznék, hogy jobban körbejárhassam a környéket. Akár zsákutcás völgyekbe is betekerve, vagy túracipőt ragadva felmászni pár hegyoromra ?
A kiruccanás Strava linkjét itt találjátok:
https://www.strava.com/activities/7538339678
Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon.
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is.
