A hagyományosan tavasszal megrendezett Békás időfutam, a tavalyi elmaradás után idén más időpontban, de meg lett rendezve. Én magam felkészületlenül, de lelkesen indultam el rajta. A hullámvölgyekben gazdag év, kevés edzési lehetőséget hagyott számomra, amiről egy későbbi bejegyzésemben olvashattok.
Hagyományosan az év első versenyei között szereplő Békás időfutam, 2021-ben végül július 4-én lett megrendezve. Aki követ Straván láthatja, hogy a jól megszokott kilométerek az idei évben nagyon elmaradnak, aminek következményét érzem is magamon. A rövidebb távokon még nem is annyira. De a hosszabb távokat tekintve azért érződik a kilométerek hiánya. De ez egy ilyen év. Igyekszem nem is annyira komolyan venni. De azért a megmérettetés nem hiányozhat. A rajthoz az esélytelenek nyugalmával álltam oda. Amit az is bizonyít, hogy a verseny előtti nap toltam egy 155 kilométeres túrát.
A szombati nap annyira kimerített, hogy a másnapi versenyre még a bringát se volt kedvem nagyon összerakni. A gépet természetesen lemostam. Mert piszkos bicajjal nem megyünk versenyre. Soha! NEM! Majd a kerekeket nézegetve vettem észre, hogy a telekeréken nincs gumi. Hát mit ne mondjak. Nem kicsit gondolkoztam el rajta, hogy akkor nem lesz betéve. De csak erőt vettem magamon és összeraktam. De többre nem volt energiám. Így pótkerekem nem is volt. Persze időfutamon mikor nem is kísérnek sok értelme nincs is. De voltam már olyan versenyen, mikor a rajthoz való gurulás közben kaptam durrdefektet és nagyon jól jött az a pótkerék.
A verseny napján fáradtan, kómásan, de meglepően jó lábbakkal ébredtem. Ezt gondolom annak köszönhetem, hogy kompressziós zokniban aludtam. 12:18-kor volt a rajtom, így annyira nem vettem kapkodósra a figurát. Valamikor fél 10 körül indultam el itthonról. Odaérve kerestem egy jó kis helyet a füves parkolóban távol mindenkitől, hogy zavartalanul tudjam süttetni a hasam. A rajtszámot gyorsan megkaparintottam és a rajt területen egyeztettem órámat a versenyen lévővel. Ez elég fontos dolog, ha tudni akarod, hogy a te órád szerint mikor kell rajtolnod. Majd jött a láblógatás, ami annyira elfajult, hogy lényegében alig maradt időm a bemelegítésre. Amiből további perceket vett el, hogy beállítsam Garmin órámat, ami persze, hogy verseny előtt szól, hogy alacsony a feszültség a wattmérőben. De szerencsémre még a verseny napján rendben üzemelt. Nem úgy mint a Kun körön törölközőt bedobó mellkas pántom ? Indulás előtt még betoltam egy zselét, amit 2-3 deci vízzel igyekeztem a gyomromban a megfelelő felszívódási sűrűségre keverni. A versenyről amúgy videót is készítettem, mint tavaly a Pét nagydíjról, de sajna az utolsó résznél vettem észre, hogy a kamera nem vett hangot. Így az összes mehetett a levesbe.
A rajthoz remekül időzítve fél perccel korábban estem be. Ezt hívom időzítésnek 😀
Az időket tekintve az előzetes elvárás csak annyi volt, hogy menjek jobb időt, mint 2019-ben. Ami azért tényleg elég kevés volt, hisz idén került a bringára könyöklő, és hátra egy telekerék is be lett feszegetve. Bár belegondolva legutóbb is végig bekönyökölve mentem, így csak a vagány kerék volt az igazán komoly segítség az idei évre. Arról nem is beszélve, hogy a könyöklőt sikerült valami iszonyat szar pozícióban feltennem, és nagyon nem volt kényelmes. Verseny után 2-3 napig fájt is a kezem elég rendesen.
Elindulva lányos zavaromban alig tudtam bepatentolni. A bekötőúton még csak az volt a célom, hogy elérjek a kereszteződésig. Egy olyan tempót akartam választani, amiről nem kell sokat lassítani a kanyarban. Nem akartam pazarolni az energiákat. Kifelé nagyon jó lábakkal mentem, de az északi, északnyugati szél miatt igyekeztem nem elhasználni magam teljesen. Így a fordítóhoz érve 38,9-es átlag jött ki a visszanézett adatokból.
Na aztán kezdődtek a problémák. Visszafelé nagyon nehezen tudtam felvenni a ritmust. Vártam a hátszelet, de nem akart jönni. Számoltam visszafelé a métereket, hogy na még 7 kilométer na már csak 6. De nagyon szenvedős volt. Egyedül az volt egy felüdülés, mikor kiértem a fák közül, ahol tényleg megtolt egy kicsit a hátszél. De volt olyan szakasz is, ahol egészen beesett a sebességem és alig akart 30-cal menni a bringa. De így is sikerült kitaposni egy 39,7-es átlagot a visszaútra. A wattokon pedig egyértelműen látszott, hogy a szél visszafelé nagyban segítette az utamat. Hisz befelé 21 wattal kevesebb átlagot nyomtam, miközben a sebességem 0,8-el lett több.
Érzetre végül nem esett olyan rosszul, mint a múltkori, így tuti lett volna még bennem pár tized, de így is magamhoz képest elég jó idővel zártam. A legutóbbi Békás időfutamon 28:26:3-s időt mentem, most viszont sikerült 27 alá bemennem, így 26:59:4-es idővel lettem korosztályomban tizedik, az abszolút férfiak között pedig a 47. Tudom lehetett volna jobb is, de most így adta ki.
Amit viszont most tanultam, hogy ha videót akarok csinálni már ez elején nézzem meg, hogy minden működik e. A láblógatást pedig egy ilyen tét nélküli versenynél is kordában kell tartanom, mert a bemelegítés most is el lett kapkodva, ami lehet érzésre nem, de lényegében nagyban befolyásolta az eredményeket. Hisz papírforma szerint valahol volt még bennem úgy 10-15 wattnyi teljesítmény.
Ha érdekel épp merre tekertem köves Straván, vagy további tartalmakért keresd fel Instagram oldalam, vagy Youtube csatornám 🙂 Jó böngészést 😀
