Home Kihívás HungAround Felkészülés…

HungAround Felkészülés…

by loszparade

Még a nyár elején jött az ötlet, hogy milyen jó lenne körbetekerni kis hazánkat, ha már minden versenyt elhalasztottak. Aztán szokásom szerint csak tologattam ide oda. Mire pedig észbe kaptam már majdnem augusztust írtunk, így ideje volt pontot tenni a végére. Aminek az lett az eredménye, hogy augusztus 1-jén belevágtam eddigi bicajos pályafutásom legnagyobb kihívásába…

Ahogy azt már sejthetitek, sajnos nagy halogató vagyok. Sok ötletem van, amit csak görgetek magam előtt. Majd esténként úgy fekszem le, hogy na majd holnap. Persze másnap ugyan az a lemez pörög újra. Igyekszem ellene tenni, aminek köszönhetően a végén csak sikerült körbekerekeznem az országot.
A terv akkor kezdett valóssággá válni, mikor június végén lefixáltam az időpontokat a munkahelyemen. De lényegében még akkor se volt biztos semmi. A dátum már megvolt, de az elhatározás még hiányzott. A visszatartó erők sok tényezőből álltak. Egyrészt ott volt az anyagi része. Másrészt a félelem az ismeretlentől. Félelem a kudarctól….
Így még sokáig tologattam magam előtt a dolgot. Egyik nap nézegettem a szállásokat. Számolgattam, tervezgettem. A következő nap pedig úgy voltam vele, hogy ez nekem túl sok.
A végső elhatározás pedig csak július közepén jött meg. De akkor olyan erősen, hogy minden akadályt legyőzött.

Az útvonaltervet már hónapokkal korábban megcsináltam. Bár ekkor még az óra járásával ellenkező irányba. Így az első változtatás az volt, hogy megfordítsam az irányt. Hisz elég nagy öngól lett volna a végére hagyni a hegyeket. Ezután pedig jöhetett a finomhangolás.
A következő dolog amiben sok változás történt az a teljesítésre szánt idő mennyisége. Az első terv az lett volna, hogy végig kísér egy csapat, és akkor pihenek amikor lefordulok a bicajról. És 5 napon belül letudom az egészet. Amolyan ultra kerékpáros verseny jelleget kölcsönözve az egésznek. De sajnos elég nehéz olyan vállalkozó kedvű embereket találni, akik rászánnak 5 napot az életükből, hogy hasonló gyötrelmek között megkerüljék az országot, mint én. Így erről rövid időn belül most le kellett mondanom. Aztán jött az ötlet, hogy ha nem is végig, de Sátoraljaújhelyig jó lenne egy kis segítség. Ne kelljen már a hegyeken átcipelni a nagy terheket. Akkor jött a képbe párom apukája. Aki annyira felbuzdult a dolgon, hogy felajánlotta, hogy szinte a végéig elkísér. Így esett, hogy párom és szülei egészen Sopronig segítették utamat, és így lett az 5 napon belüli teljesítésből a végén 6 napon belüli. De első körben inkább a tapasztalatszerzés volt a cél, hogy egy ilyen ultra kerékpárverseny alatt mik azok a dolgok, amik felmerülhetnek. És annak teljes mértékben megfelelt ez a felállás 😀

Majd jöhetett a szállások lefoglalása. Ami talán a szervezés legnehezebb része volt. Egyrészt figyelembe kellett venni, hogy napi szinten mik azok a távolságok amiket meg akarok, tudok tenni. Másrészt az útvonal elég szépen korlátozta a lehetőségeket. Hisz a határ menti kis falvak gyéren vannak ellátva szállásadókkal. Ha pedig találtunk valamit, jött a következő pont, hogy 4 embernek legyen hely, és a bicajt is be lehessen vinni. Szóval nem volt egyszerű úgy keresni, hogy minden feltétel teljesüljön. De csak sikerült összehozni. Ami inkább párom érdeme volt, mint az enyém. Én csak mondtam, hogy merre fogok menni. Ő pedig az útvonalon minden lehetőséget megnézve próbálta optimálisan lefoglalni azokat. Így alakult ki az előző bejegyzésemben leírt útvonal.

Aztán jöhettek a továbbiak. Melyik kerékkel menjek? Milyen külsőt, belsőt tegyem fel rá? Milyen frissítőt használjak? Milyen szerszámokat vigyek? És lehetne sorolni hosszan.
Ami adott volt az a bicaj. Egy fő biciklim van. Így ebben nem lehetett válogatni. A bicaj amivel mentem egy 2018-as Trek Emonda SL volt. Kiegészítve egy Dechatlonos könyöklővel. Ami a legjobb befektetésnek bizonyult. Bekönyökölve annyira megváltozik a súlyelosztása az embernek, hogy mind a hátsóját, mind pedig a csuklóját tudja pihentetni, hogy az valami káprázatos. 😀
Majd jöhetett a kerék megválasztása. Két lehetőség volt. Vagy a DT 1800-as vagy a Vision metron 40-es. A végén az utóbbi mellett döntöttem. A sok sík miatt úgy gondoltam, hogy a nagyobb aerodinamika többet hoz a konyhára mit a könnyebb súly.
A rákerülő külső pedig egy 25-s Continental Ultra Sport III lett. Normál hagyományos belső gumival. Szóval egyáltalán nem voltak könnyűek a kerekek. De a rossz utakra készülve úgy gondoltam, hogy ez a kombó jobban bírja majd a felütéseket, mint a kikönnyített versenygumik. És be is jött a számításom mert az egész kört letudtam volna defekt nélkül, ha a hátsó keréken lévő belsőn lévő defekt javítás meg nem adja magát. Pedig nem mostanában lett megcsinálva. Szóval nem is értettem az egészet. De már tudom, hogy ez is lehetséges. 😀

A szerszámok egy szép kis dobozkába lettek betéve. Volt benne minden, amit úgy gondoltam, hogy kellhet egy ilyen hosszú út során. Így került bele, pót külső, belső gumi. Új lánc, patentszemmel. Láncbontó, inbuszkulcs készlet. Nyomatékmérős szerszám. Plusz patronok a gumi fújásához. Gumijavító készlet. Pót bowdenek, lánckencefice, és zsír, ha valami komolyabb alkatrészt is kellett volna szervizelni. Illetve jött a jó öreg talpas pumpám is 🙂
Sokat gondolkoztam, hogy a másik kereket is elvigyem az útra. De úgy már lehet egy feladás során nem fértem volna be a kocsiba. Így az most itthon maradt pihenni.
Amik még fontosnak bizonyult az út során azok a powerbankok, és a rengeteg töltő, töltőkábel. Hisz a megérkezésem után egyből mindent töltőre kellett tenni, hogy a másnapi korai kezdésre fel legyenek töltve. Itt pedig gondolok az első, és hátsó lámpára, telefonra és a kilométer órára.

Miután pedig ezek is megvoltak, jöhettek a frissítők. Ha napi szinten több 100km-t akarsz megtenni, komolyan oda kell figyelni az energia pótlására. Hisz itt egy kisebb eléhezést vagy rossz frissítést viszel magaddal a következő napra és csak görgeted magad előtt az egészet. A szervezetnek egyszerűen nincs ideje komolyan regenerálódni, feltölteni a tartalékokat.
A két kulacs közül az egyikbe sima víz a másikba pedig izotóniás ital került. Én általában a BioTech-est használom, így ez most sem volt másképp. Soha nem szabad komoly kihíváson, versenyen tesztelgetni új terméket, új fogásokat. Ezt tapasztalatból mondom XD
Kiegészítésként pedig sótablettát, béta-alanint, multivitamint és emelt dózisban c-vitamint fogyasztottam.
Komolyabb energiapótlásra müzli szeletet használtam az elején. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezeket már kínok kínja között szoktam magamba tömni. Egyszerűen az elmúlt időszakban annyit ettem belőlük, hogy nagyon nehezen akarnak lemenni. Ez első pár darab még könnyen lecsúszik, de az 5-6-k már baromira nem akar fogyni. Így pár nap után a szendvicsek és péksütemények váltották fel a helyüket. Persze pár müzli ott lapult a zsebemben, de azok amolyan biztonsági tartaléknak voltak.
Valamint lecsúszott pár Biotech-es energiazselé is. Sok nem fogyott belőlük. Ha jól emlékszem az út végére 4-et nyomtam magamba, és azokat is akkor, mikor már nagyon meg voltam rogyva, és kellett a testemnek, lelkemnek egy kis boost.

Végezetül pedig jöjjön pár mondat a ruhákról. Bukósisak alap. E nélkül nem szállok fel a bicajra. Napszemcsinek egy Dechatlonos cserélhető lencséset használok. Tavaly vettem akcióba, és teljesen meg vagyok vele elégedve. Az éjszakába nyúló túrákon pedig jól jön egy sima átlátszó lencse, hisz a nappal nem megy aludni a menetszél. Meg aztán bogarak is akadnak szép számmal este is.
Ruhát lényegében mindent is magammal vittem, amit találtam. De nyár lévén a rövidnacik és rövid felsők élvezték a főszerepet. Így vittem magammal 4 rövidgatyát és 3 felsőt. Aláöltözetet, karmelegítőt, lábszárat. Kamáslit, zoknikat, és két cipőt.
Valamint egy széldzsekit és estére egy láthatósági mellényt.
Első számú félelmem a hátsóm tropára menése volt. Így az út során elfogyott egy nagy kiszerelésű Bepanthen krém is. Reggel és a nagyobb megállóknál popsi krémezés volt az elsőszámú dolog, nem sajnálva az anyagot. Ennek ellenére, az út végére már semmi sem volt olyan kényelmes, mint az elején. A könyöklő viszont sokat tudott segíteni a komfortérzeten.

A kíséret ellenére természetesen gumijavító készlet, és kisebb apróságok voltak nálam. Hisz a kíséret nem abból ált, hogy végig a nyomomban vannak. Inkább amolyan, én biciklizem a többiek pedig megpróbálják megnézni az adott hely nevezetességeit, aztán egy egy ponton találkoztunk. Ahol feltankoltam és folytattam utamat. Persze komolyabb probléma esetén, gyorsan ott lett volna a segítség. 😀

Egyszóval egy ilyen kihívás során, semmit nem szabad félvállról venni, és lényegében mindenre is fel kell készülni. A hosszú nyeregben töltött idő alatt a kis apróságok hatványozottan köszönnek vissza, és nagyon el tudják rontani az élményt.
Ami biztos, hogy a kíséret sokat segített. Hisz nekem lényegében csak a bicajozásra kellett koncentrálnom. Így nagyon hálás vagyok páromnak és szüleinek, hogy segítették utamat. És hozzájárultak a sikeres teljesítéshez.
A következő bejegyzésben pedig már tényleg a túráról lesz szó 🙂
De ha valami kérdésed lenne, bátran tedd fel itt kommentben 😀

Ehhez a túrámhoz kapcsolódó további bejegyzéseimet az alábbi linkekre kattintva érhetitek el:
Az ötlet: Az összes kilométer is
0. nap: HungAround – Felkészülés…
1. nap: Hungaround – Hadd szóljon
2. nap: Hungaround – Tiszteld a síkot

Ha érdekelne merre tekertem, kövess be Straván, vagy további tartalmakért keresd fel Instagramoldalamat vagy Youtube csatornámat. 😃
Jó böngészést, és jó felkészülést a szezonra! 😃

You may also like

2 hozzászólás

Csaba 2020.08.14. - 14:42

Az útvonal tényleg jó lett, ország nélkül is mindenki ráismer az országhatárra.
Hogyan értékelnéd az utak minőségét, mennyi volt jó, elfogadható, és rossz állapotú?

Reply
loszparade 2020.08.14. - 17:11

Az utak minőségéről a következő bejegyzésekben fogok részletesen írni, de elöljáróban annyit azért leírok, hogy meglepően jók voltak, bár helyenként voltak vicces szakaszok 😀

Reply

Hozzászólás a(z) loszparade bejegyzéshez Cancel Reply