A tökéletes hét számomra az, mikor a hét minden napján fel tudok pattanni a biciklire és tudok egy kicsit edzeni. Ez persze sose egyszerű, és mivel még a nyár is várat magára, így még nehezebb, de persze nem is lehetetlen…
A hét első pár napja nem kedvezett a kinti tekeréseknek, így a görgőn kellett koptatnom a gumikat. De mit is várjon az ember február elején.
A hétfő egy kis felméréssel kezdődött. Persze tudományos alapjai nem voltak, csak amolyan nézzük meg mit tudok nyomni 12 perc alatt a görgőn.
Hát nem egyszerű feladat ennyi időn keresztül, a maximális pulzus közelében pedálozni. A végén sikerült megtennem 9,23 km-t 173-as átlagpulzussal. Tudom a megtett távolság elég relatív, mivel országúton tuti nem tudtam volna még ilyen átlagot nyomni. De mivel a következő tesztet is görgőn és ugyan ilyen beállításokkal fogom csinálni, így magamnak majd le tudom vonni a következtetéseket 🙂 De erről úgy is írni fogok.
A keddi nap újra a görgőzés kapta a fő szerepet. Egy nyugis kis állóképesség fejlesztés. 3 óra pedálozás. Közben pár South Park rész megnézésével. A sorozat ellenére a tekerés nagyon nem esett jól. Az utolsó 5 percben már másodpercenként számoltam vissza a hátralévő időt. De végeztem.
Aztán jött a szerda mikor végre kisütött a nap, és a levegő is 0 fok főlé kúszott. Így nem volt mese, végre ki lehetett szabadulni a négy fal közül.
100-120 km terveztem erre a napra. Nem akartam nagyon belecsapni a közepébe. De a hónapok óta tartó kíváncsiságomnak hála a végén 150 lett belőle.
A kíváncsiság tárgya pedig nem más volt mint a Dunakanyar megkerülése. Nagyjából 10 óra tájékában tudtam volna elindulni, de rájöttem, hogy a hátsó fékem némi javításra szorul. Mivel ha behúztam nem ugrott vissza a helyére. Szét kellett szedjem teljesen, de végül a probléma meg lett oldva. Viszont így 11:12-kor tudtam csak elindulni. Amivel ha nyár lenne nem is lett volna probléma, de így február elején hiába hosszabbodnak a nappalok, azért elég korán sötét lesz.
Sebaj majd sietek.
Mivel kilométergyűjtésnek szántam az edzést, úgy gondoltam, hogy ahol tudok szépen ellavírozom a bicajúton. Hát nem jött be. Mivel ott gyök kettővel lehetett csak haladni. Hol egy jobb kanyar, hol egy bal. Hol pedig egy anyuka babakocsival, vagy egy kutyáját sétáltató valaki. Irány ki az útra. Ekkor már Göd végében jártam. Szerencsére nem volt komoly a forgalom, ami Vácot elhagyva még inkább mérséklődött. Így már sokkal jobban is tudtam haladni, de az edzés során végig az órát néztem, és számolgattam, hogy még naplemente előtt haza fogok-e érni. Szerencsém volt, mivel hazafelé hátszelem lett. De nagyon kiszámoltam mindent.
Másnap újra ugyan azt a kört csináltam meg, csak már korábban indulva. Illetve az északi szél időközben délire változott, és talán egy kicsit meg is erősödött, így a hazafelé utam már nehezebb volt, és hiába sütött ugyan úgy a nap, valahogy érzetre mintha hidegebb lett volna. Ezen a napon pedig már meg se próbálkoztam a kerékpárúton tekerni, egyenesen mentem a főúton Vác felé. Ennek köszönhetően pedig 6 perccel sikerült is gyorsabban hazaérnem.
Hát nem mondom, hogy nem érezték meg a lábaim a hirtelen jött rengeteg kilométert, de azért nem is volt olyan vészes a helyzet. Így pedig nem is volt kérdés, hogy pénteken is bicajra kell pattanni.
Pénteken tényleg csak egy lazát tekertem. Annyi volt a lényeg, hogy kicsit mozogjanak a lábaim, és gyorsabban regenerálódjanak.
A szombati elég fura tekerés volt. Szerencsére aznap nem egyedül mentem, így ahol az út engedte lehetett dumálni, és nem volt olyan unalmas a kilométerek gyűjtése. A lábam meg időközben annyira jól lett, hogy nem bírtak magukkal, és nyomnom kellett pár tábla sprintet. Aztán kigurulás Kisorosziba, és go vissza.
Hazafelé megkergettem még egy ránk dudáló autóst. Így Leányfalu és Szentendre között kicsit haladósabb volt a tempó XD Aztán jött a nap fénypontja. Mivel aznapra nem csak 80 kilométert terveztünk, így gondoltuk, hogy ha már annyira beszariak voltunk, hogy nem mertünk jobban eltávolodni a várostól, csináljunk pár kört még a Margit-szigeten. Na én ebbe olyan szinten belejöttem, hogy a végén 12 kört nyomtam még le 😀 Az igazat megvallva olyan volt az egész mint amikor GTA-tam, vagy toltam a WoW-ban a küldiket. Na még egyet. Ez lesz az utolsó. De ha ezt megcsinálom akkor meglesz a 130 km. Jaj csak kettő kell a 140 kilométerhez. Igen a végén aznap meglett a 140 km-em.
Így érkezünk el a vasárnaphoz. Azon a héten már 23 órát töltöttem a bicaj nyergében, és 500 km-t tekertem le kint országúton. Így úgy voltam vele, hogy jó lenne még egy 100-as rádobni. Hát meg is lett. Egy hasonló körrel mint a szombati. Kisoroszi oda vissza majd jöhetett a szédelgés a Margit-szigeten.
Így végül a hetet 27 óra és 22 perces kerékpáron töltött idővel zártam. 600 km-t mentem kint országúton, és még egy 100-ast hozzá lehet írni, mivel 4 órát görgőztem a hét elején.
Visszagondolva mikor tavaly újra a kerékpár nyergébe pattantam, és párszor előfordult, hogy 3 napot tudtam menni egymás után, a harmadik nap már nagyon nem esett jól felszállni a bicajra. Most viszont gond nélkül már hétfőn nyeregben voltam és tapostam a pedált…
