Egy durva hét…

A most zajló világjárvány sok tekintetben felborította az év elején szépen megtervezett naptáramat. Amit az elmaradó versenyek miatt szépen újra kellett terveznem. Mikor pedig április végén a nyakamba szakadt egy hét szabi, nyakamba vettem a vidéket…

A szabit megelőző héten még elég szkeptikus voltam. Hisz elég szar időt mondtak. Esővel széllel, meg az ilyenkor szokásos dolgokkal. Aztán valami oknál fogva egyre szebb időt kezdtek jósólni. Bent a melóhelyen pedig, a monoton munka közben elkezdtem agyalni, hogy miként is lehetne kimaxolni a hetet. A hónap elején rábeszéltem magam, hogy ebben az évben meg kellene próbálni összehozni azt a 20.000 km-t. Hisz tavaly is inkább csak a lustaságomnak volt betudható, hogy nem jött össze. És most 2020-ban ésszerű lenne a 20K. Szóval ez már adott volt.
Aztán ott volt a másik motiváló tényező. Ami nem volt más, mint az, hogy az év elején vásárolt Garmin órámhoz járt 2 hónap Strava előfizetés. Ahol ezáltal be lehetett állítani, hogy az évben mennyi kilométert akarok menni. Ő pedig szépen mutatta nekem, hogy mennyivel vagyok elmaradva a napi átlaghoz képest. Ez akkor 600 kilométer körül volt.
Így aztán nem kellett sok hozzá, hogy a kettőt összarakjam. 400 kilométer körül kell menni hetente minimum az év végi cél érdekében. Plusz 600 kell ahhoz, hogy utolérjem magam. Az 1000. Eddig a leghosszabb hetem 1020,3 kilométer volt. Ha már olyan közel vagyok hozzá. Mi lenne ha meg is dönteném?
A terv egyszerű volt. 7 napon keresztül baromi sokat bicajozni.
De aztán egyből jött a beszari énem XD
Hülye vagy. Mi a fasznak tekersz ennyit. Össze fogod szarni magad.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok ezek közül a hét során be is igazolódott XD

Aztán csak belevágtam, hisz az évre még van pár őrült ötletem. Szóval lesz itt még egyéni rekord döntés 😀
Hétfőn egy laza 155-s tekeréssel kezdtem. Zsámbék, Bajót, Esztergom vonalon mozogva. Pár rövidebb emelkedő. De lényegét tekintve sík terepen. Persze a mostanában megszokott erős széllel. Ami mindig onnan fúj ahonnan nem kellene. De mi mást is érdemelhetne az ember, ha egyszer az orkán erejű hátszélben legurul Szegedre? Bűnhődést egész évben…. XD
A következő napra akadt társaságom is 🙂 Így kicsit gyorsabban pörögtek a kilométerek. A szél aznap délkeleties volt. Így az útvonalat is próbáltuk úgy kitalálni, hogy szélirányt tekintve is változatos legyen. Gödöllőn volt a találkozási pont és innen indultunk Tura irányába. Majd onnan fölfelé Galgagyököt vettük célba. Ott némi kavargás után Hatvan határában jukadtunk ki. Ahonnan némi csavarral értem el Gödöllőt és értem haza. Hát nem volt gyenge karika. A nap végén 186 km-t mutatott az órám. Hazaérve pedig éreztem minden egyes porcikámban, hogy nem lesz egyszerű ez a hét. A lábaim már kezdtek beállni és a seggemet is kezdte feltörni a nyereg.

Harmadik napra próbáltam visszafogni magam. De valahogy nem sikerült. A tempó nem volt halálos. Sőt már már nyugdíjasnak volt mondható. De csak összejött 133 kilométer és 1800 méter szint a Pilisben. Bevallom Dobogókő után lehet jobb lett volna, ha szépen hazagurulok, de én még meglátogattam az erdei utakat, hogy még némi szintet összeszedjek. A végén már nagyon nem akartak forogni a lábaim. Mindezt pedig úgy, hogy a reggel folyamán nagy terveket szövögettem a 4. napot illetően. XD
Szóval már szerda reggel elkezdtem nézegetni, a régebbi BRM túrákat. Hátha valamit meg tudok csinálni a héten. Találtam is egy szimpatikust. Méghozzá az EPIC200-at. Sajnos ezen tavaly nem tudtam rész venni mivel a 600-on voltam XD Így gondoltam megnézem magamnak merre is ment a rövidebb túra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy némi változtatást eszközöltem a vonalvezetésbe. De ezek inkább az én szivatásomra voltak jók. Gondolok itt arra, hogy én nem hagytam ki a Dobogokő csúcstámadást 🙂 A hegy után kicsit megrogytam. De a Pilismaróton befalt lángos minden téren egyenesbe hozott, és jöhettek az utolsó hegyek. Szerencsére aznap a szél kegyes volt hozzám. Bár a megjósolt mérsékeltnél jóval erősebb volt XD
Az Erzsébet kilátóba pedig maga volt a pokol a felmászni. Olyan szinten toltam a halszálkát, hogy matematikailag fel se mentem rá szerintem XD
A lejtmenet a vírusnak köszönhető korlátozásoknak hála valami parádés volt. Nagyon lehetett haladni… 😀 A nap végére pedig 244 kilométer és 3240 méter szint jött össze.

Na így visszanézve a napi távokat meg minden. Te jó ég XD Mi a fasznak tekerek én ennyit XD
Ennek ellenére az 5. nap is sikerült letolnom egy 155 kilométers karikát XD
Szerencsére aznap is volt Ridepárom, ami kicsit feledtette a héten megtett sok kilométer fájdalmait. Amúgy a hétfőn már megismert utvonalat jártuk be azzal a különbséggel, hogy most nem volt akkora szél XD Bár az Esztergom utáni szakaszon, ahol hátszelünk volt. Haladósabbra vettük a figurát. Akadtak már problémáim 😀 Nem voltam friss és üde. És igen ezen a napon is lecsúszott egy jó kis lángos Pilismaróton 😀 Bár a lábaimon ekkor már az se segített.

A szombati napon valami kegyetlen nagy szél lett. Sok kedvem nem is volt kimenni tekerni. De úgy voltam vele, ha már idáig eljutottam, akkor nem kellene feladni. Így arra goldoltam, hogy Szentendréig valahogy csak elgurulok, onnan pedig az erdei utakon átmegyek Visegrádra. Ahonnan pedig majd simán hazafúj a szél. Elég jó terv volt. A hegyeket szépen lazán meg is másztam. Fülemben halk muzsika hangja szólt, hogy még csillebb legyen a hangulat. Fenomenális volt.
Na aztán jött a hátszeles szakasz. Dunabogdány után a kerékpárúton valami bizsergést éreztem a lábamban. Nagyon ment alattam a gép. Tekerés nélkül simán gurultam 30-al XD Tudtam ebből baj lesz. Lassan elérem a kedvenc szakaszomat. Tahi-híd Szentendre Spar. A szegmens kezdete elött van egy kis bukkanó. Csak azért, hogy meglegyen a kezdő lendület XD Na ott szállt köd a fejemre, és kezdtem el tolni, mint az állat. A pulzusom már nemigen tudta lekövetni a teljesítményugrást. De azért csak sikerült 162-re feltornázni a végére. Szerencsémre egyik lámpánál se kaptam pirosat. Így pedig meg is lett az egyéni rekord XD 41.2-s átlag 8,42 kilométerre.
Mikor alábbhagyott a lelkesedés és magamhoz tértem, nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész. De jobban foglalkoztatott, hogy levegőt vegyek és fent maradjak a bicajon. Így aznap 90 kilométer jött össze, ami a hét legrövidebb tekerésének minősült.

Az utolsó napra egy kis Vác, Börzsöny, Dunakanyar útvonallal leptem meg magam. Amiben egy kis újdonságot is belecsempésztem. Felmentem a Naszályra 😀 Elég jó onnan a kilátás. És az útban is kellemesen csalódtam. Rosszabra számítottam.
Hazafelé azonban ért egy kis meglepetés. A bringaúton közlekedtem, ahol a város határában a kis alagút után, megállítotak a rendörök, meg a polgárőrők. Sajnos Toydariak lehettek, mert nem hatottak rájuk az elmetrükjeim. Így megmutattam nekik a lakcímkártyám. Fickó ránéz. Budapest. Elkerekednek a szemei. Na mondom magamba, itt baj lesz XD Rákezd a mondókájára.
A vírushelyzet miatt csak a váci lakosok használhatják a városban lévő kerékpárutakat. Szóval most kettő lehetősége van. Vagy visszamegy Kismarosra ahol felszáll a vonatra. Vagy a főúton haladok tovább.
Erre én.
Semmi gond, amúgy is ki akartam menni a főútra. Meg amúgy is ott jöttem el idáig. Na ekkor kerekedett el másodszórra a rendőr szeme XD
Visszadta a papirjaimat, és én már ott se voltam 😀
Amúgy aznap a jó idő miatt lényegében nem is nagyon lehetett használni a bicajutakat. Tele volt gazdájukat sétáltató kutyákkal. Meg profi bicajosokkal, akik az út teljes felületét kihasználva is tudtak bicajozni.
Arra a napa pedig 137 kilométer jött össze.

Ezzel pedig új heti rekordott sikerült felállítanom. Ami így most 1102 kilométer. Ehhez a távhoz pedig még tartozik 10.394 méter szint is. Mindezt pedig 42 óra 48 perc nyeregben töltött idővel sikerült összehozni.
Az igazat megvallva az egész hét egy merő csoda volt. Hisz egy héttel korábban még valami kegyetlen szar időt mondtak. De szerencsére semmi sem jött be belőle, leszámítva a szelet. Így a szabimat elég durván ki tudtam maxolni, és így páromat se zavartam a szakdolgozata írása közben 🙂
Terveim szerint ez a rekord nem lesz hosszú életű, és augusztusban tovább növelem az egy hét alatt letekert kilométereim számát. De erről majd később írok 😀