Az 1925-ben megrendezett Dunántúli körverseny, mérföldkőnek számít a hazai kerékpáros életben, hisz ez volt az első többnapos verseny, és ebből lett aztán a Tour de Hongrie. A háromnapos viadal során a versenyzőknek összesen 510 km-t kellett megtenniük.
Az útvonal:
A rajt Budapesten volt a Gellért térről hajnali 4-kor. A korai indulás azokban az időkben elég gyakorinak számított. A távok sok esetben hosszabbak, az átlagsebességek viszont alacsonyabbak voltak, mint manapság.
Az első szakasz befutója Szombathelyen volt, a városházánál. A 240 kilométer alatt többek között érintették Székesfehérvárt, Veszprémet, és Sümeget, ahol frissítő állomások is voltak, hisz akkor még a versenyzők kísérése nem kapott olyan hangsúlyt, mint manapság, így sok esetben egy egy ilyen állomáson jutottak frissítőhöz a kerékpárosok.
Ezen szakasz több része kerékpárral már sajnos nem bejárható, hisz az útfejlesztések miatt jópár helyen már nem lehet drótszamárral közlekedni. Itt legfőképp a 8-as útra gondolok.
A második szakasz a 9 órás Szombathelyi rajtot követően kis kitérővel Győr városát vette célba. A szakasz különlegessége, hogy Kőszeg és Sopron között átment Ausztriába. A 140 kilométeres szakaszon csak egy frissítő pont állt a versenyzők rendelkezésére ami Sopronban lett felállítva.
A harmadik, egyben utolsó szakasz pedig a hajnali 4-es rajtolást követően Győrből Budapestre haladt. Itt a főbb állomások Szőny, és Dorog volt, majd Hidegkút felől érkeztek be a versenyzők a Széna térre. A három nap közül ez volt a legrövidebb a maga 130 kilométerével.
Eredmények:
Ebben a kis bejegyzésben erre részletesen nem szeretnék kitérni, hisz a wikipédián nagyon szépen össze vannak szedve szakaszonként az eredmények, amiket az alábbi linken ti is meg tudtok nézni.
https://hu.wikipedia.org/wiki/1925-ös_Tour_de_Hongrie
De annyit azért megemlítek, hogy a versenyt végül az első napot is megnyerő Jerzsabek Károly nyerte, aki az MTK versenyzője volt.
Az én kálváriám:
Ahogy az a videóban is elhangzott, a kihívás előtt nem sokkal sikerült elég komolyan elaludni a nyakam. Ami az indulás előtti napokban ugyan javult, de messze volt a 100%-os állapottól. Így bevallva már az indulás előtt kétségeim voltak minden tekintetben. Hisz egyhuzamban 510 kilométert a nyeregben tölteni, minden téren erőpróbáló. De ennek ellenére igyekeztem bizakodó lenni.
Végül az indulás is elég későire sikeredett a maga 11 órájával, ami nem épp a legjobb egy ilyen komoly túra szempontjából, és már a rajtot megelőzően hihetetlen meleg volt, ami az idő múlásával csak fokozódott. A délután folyamán nem is nagyon éreztem az erőt magamban. Teljesen kiszívott a nap melege, és annak ellenére, hogy tudtam magamról, hogy nehezen viselem a nagy meleget, így lélekben már készültem erre. A testem reakciója mégis váratlanul ér. A pulzusom magasabb volt mint általában, de a táv miatt igyekeztem alacsonyan tartani, minek következtében a tempó nem volt a megszokott. Ami plusz feszültséget szült bennem, hisz volt egy elképzelésem, mikor hol kell lennem.
A nyakamat Fehérvár környékén kezdtem érezni, ami szép lassan csak rosszabbodott. Veszprém környékén már nagyon húzott a Balaton felé a szívem. De a lemenő nap és a csökkenő hőmérséklet meghozták az erőt lábaimba, és bizakodó lettem. Ennek ellenére további 40 kilométer megtétele után beláttam, hogy ennek így sok értelme nem lesz. A nyakam csak rosszabb lesz, egyre közelebb az este, az éjszakába pedig végképp minden lehetőségem elfogy, bárminemű változtatásra. Így nehéz szívvel a Balaton irányába fordultam, és megcéloztam Balatonvilágost, ahol anyum lakik, ahol végül az éjszakát töltöttem.
Mellékesen megjegyzem, hogy az időjárás jelentések a tervezett napokra szép időt jósoltak, ennek ellenére az éjszaka folyamán hihetetlen villámlás és vihar hangjára ébredtem. Gyors pillantás a radarképre, és tudtam, hogy a legjobb döntést hoztam. Lényegében az egész Dunántúl, a sárga és vörös színek árnyalatában pompázott, ami lényegében számomra azt jelentette volna, hogy az út nagyobb részét éjszaka szakadó esőben és viharban kellett volna teljesítenem, fájó beállt nyakkal.
Összegzés:
A videó végén elég szépen sikerült egy szuszra elmondanom a nap következtetéseit és tanulságát, de pár sorban itt is leírnám őket.
Amit nem bántam meg, hogy belevágtam. Egyrészt fontos volt számomra a dátum miatt, hisz mindenképp aznap akartam én is nekivágni ennek a kihívásnak, mikor maga a verseny is rajtolt. Így a nyakam miatti halasztás fel sem merült bennem. Arról nem is beszélve, hogy a Ring24 is közel volt már, amin nem feltétlen akartam fáradtan elrajtolni, így 19-re lapot húzva belevágtam.
A legnagyobb hiba amit elkövettem, hogy iszonyatosan későn indultam el. Jóval korábban kellett volna útra kelni. Akár a hajnali órákban, miáltal az ismeretlen részeket még nappal bejárhattam volna. De a megvalósult felállásban lényegében a látványos, számomra ismeretlen szakaszok éjszakára kerültek, ami némi plusz terhet is rótt rám.
Valamint a korai indulás nagy előnye, a nagyobb mozgástér lehetősége lehetett volna, így teszem azt legalább a verseny első szakaszát teljesíthetve nem éltem volna meg olyan nagy kudarcnak a feladást, mint ahogy megéltem.
Az ilyen döntéseket mindig is nehéz meghozni, de én azt vallom, hogy hosszú távon mindenképp „olcsóbb” egy kudarcot feldolgozni, mintsem egy komoly sérülésbe belehajszolnia magát az embernek. Persze sok tekintetben ott lebegett a szemem előtt a Ring24 közelsége is, amit idén komolyabban is akartam venni, így pedig egy elhúzódó sérülés megkockáztatása szóba sem jöhetett.
Akkor ott nagy kudarcnak éltem meg a feladást, de nem kellett sok, hogy belássam a legjobb döntést hoztam a hosszabb távú céljaim elérése érdekében.
De itt még biztos nincs vége a történetnek. Attól, hogy 2022-ben nem sikerült, még nem azt jelenti, hogy a következő évben nem fog 😀
A félbemaradt kihívásom strava linkjét itt találod meg:
https://www.strava.com/activities/7378636795
Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon.
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is.
