Mikor beköszönt az ősz, sokan felakasztják a szögre kerékpárjukat. Akik pedig télen is formában szeretnének maradni vagy más sport után néznek vagy felülnek a görgőre. Manapság pedig a görgőzés akár sokkal több is lehet, mint egyedül szenvedni a négy fal között…
Ahogy fejlődik körülöttünk a világ, minden eszközünk „okos” lesz. Ez alól a görgők se kivételek. Jó ideje kapni olyan eszközöket, amin már nem nekünk kell állítani az ellenállást, és egy virtuális térben küzdhetünk másokkal.
Ha pedig már van ilyen lehetőség, miért ne lehetne akár versenyeket is csinálni. Csinálnak is, és én is egy ilyenen vettem rész a Pavé Bike & Café rendezésében.
Magáról az eseményről egy hirdetés kapcsán vettem tudomást és úgy gondoltam jó kis móka lesz új emberekkel megismerkedni és kipróbálni a jövőt. Mivel még nem volt alkalmam ilyen okos görgőn pedálozni. Jelentkeztem.
A megmérettetés két fordulós volt. Február 15-16-án volt a selejtező, ahol minden nap 20-20 kerekes mérhette össze erejét. Majd juthatott tovább a következő hét péntekjén lévő döntőbe, ahol már csak a legjobb 16 vehetett rész. Én végső soron teljesen poénra vettem az egész versenyt. Ami látszik is abból, hogy ebben az időszakban mennyit kerekeztem 😀
Hát nem valami keveset. De a hirtelen jött jó időt ki akartam használni, és szerintem ez sikerült is.
Az ilyen típusú versenyeken, ahol az egyetlen ellenfeled maga az idő, nem szeretek elsőként indulni. Ennek ellenére a selejtezőn sikerült az első körbe bekerülnöm. A kezdeti szinkronizálási problémákon túljutva lehetett is nyomni. Két Wahoo Kickr Smart görgőn folyt a harc. A választott pálya pedig a Zwift Vulcanoja volt. Itt nagyából 3,5 km bemelegítés után jöhetett a 4 kilométeres nyél. A terep inkább sík volt, pár rövidke combos emelkedővel.
A selejtező elég jól ment. A lábaim végig szépen forogtak. A pulzusomat is szépen fel tudtam küldeni az egekbe, ami 185-ig is felment. 180 feletti értéket mostanában nem is sikerült nagyon mérnem . Szóval szépen kihajtottam magam, úgy gondoltam. A görgőről leszállva kellemes fáradságot éreztem. Ami pár perc után átcsapott némi haragba magammal szemben, mivel éreztem, hogy tuti lett volna még ott pár másodperc. Túl jól éreztem magam XD Az időm amúgy akkor 5:54 lett. Ami aztán kiderült a selejtezők végén, hogy a 6. helyre lett elég. Bekerültem a döntőbe.
Következő hét péntek újra verseny 😀
A döntőre megpróbáltam egy kicsit tudatosabban készülni, és a megelőző napokban lazábbra venni a tekeréseket. De ahogy azt a fenti ábra is mutatja ez nem sikerült. A lábaim a szerdai 150 kilométer után érezhetően nehezek voltak, amin a csütörtöki átmozgatás se segített. Péntek délelőtt még tekertem egy kicsit a görgőn, hátha még egy kis savat ki tudok hajtani belőlük, de sokat nem segített. Így került sor a döntőre.
A döntőben is ugyan az volt a felállás. De itt már próbáltam taktikázni, hogy minél később induljak. Sikerült is. Titkon reméltem egy 5:40 körüli időben, mivel érzésem szerint ez benne kellett, hogy legyen a lábaimban. De sajnos a sok edzés megtette hatásait. És már az első kilométer megtétele után éreztem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű menet, mint a múltkori. A pulzusom se akart nagyon felmenni, a lábaim pedig egyre jobban elsavasodtak. De próbáltam koncentrálni és taposni a pedált. A végén 5:59-es időt futottam. Ami baromira nem esett jól. A lábam beállt teljesen, a tüdőm égett, és ömlött rólam a víz. Kiadtam magamból mindent. De akkor ennyire futotta.
A pontos végeredményt már nem is tudom, de érzésem szerint nagyából ugyan ott végeztem, ahol az előző héten.
Jó kis buli volt, és remélem még lesz több hasonló ilyen jellegű verseny itthon. Ahol egy kicsit feldobhatjuk a téli hónapok monotonitását 😀
