Videó

Az 1925-ben megrendezett Dunántúli körverseny, mérföldkőnek számít a hazai kerékpáros életben, hisz ez volt az első többnapos verseny, és ebből lett aztán a Tour de Hongrie. A háromnapos viadal során a versenyzőknek összesen 510 km-t kellett megtenniük.

Eme történet ott kezdődött, hogy Pali barátom rám írt, hogy nincs e kedvem Szlovákiába kiruccanni a következő héten, körbe tekerni a Magas Tátrát. Hát sokat nem kellett gondolkoznom rajta, hogy igent mondjak.

Eddigi kerékpáros „pályafutásom” során csakis az országútra koncentráltam annak ellenére, hogy mindig is vonzott az erdő. A MTB nagyon távol ált tőlem, így inkább a CX világa amire kacsingattam volna.…

Pályafutásom során rengetegszer körbetekertem a Balatont. Hol edzés gyanánt, hol pedig szervetett formában, versenyen vagy egy Föld napi túrán. Mindegyiknek megvolt a maga bája. Valahogy egyik se volt ugyanolyan. Az utóbbi időben pedig annak ellenére, hogy inkább más utakat kerestem, néha csak csak visszatérek és szemlézem a változásokat a tó körül.

A március végi felmondásom után, még volt 30 ledolgozandó napom. Vártam a nagy szabadságot és pihenést. Tervezgettem, hogy mennyit fogok a bringám nyergében tölteni. Majd miután eljött a nagy nap, teljesen másképp alakultak a dolgok, és szinte alig volt időm kerékpározni. De a májusi Giro és Tour de Hongrie nagyban motiváltak, hogy ne felejtsem el, miket írtam fel a listámra.

Bringával elmentem fotózni a Toud de Hongrie mezőnyét. Közben kicsit vlogoltam, kulacsot gyűjtöttem, és töltődtem az élmények által.

Ahogy jött március végén a tavaszias idő, úgy el is illant április másodikára, és szinte már-már késő őszies, de inkább télies időre ébredve rámoltuk be a kocsiba bringámat, és indultunk el Tahitótfalu irányába. A város védelmében pedig még gondolni se mertem, hogy rég vettem részt ilyen rossz időben versenyen.

Eddig ez az év egy érzelmi hullámvasút volt számomra. Kicsit több lenttel mint fenttel. A február végi mélyrepülést igyekeztem március elején korrigálni, és csak a napi dolgaimra koncentrálva függetleníteni magam a körülöttem zajló dolgoktól, de nem volt egyszerű. És végül sokmindent felrúgva, új irányt vettem.

ivált napok szép lassan elfogytak, és csúsztam egyre mélyebbre a februárban. A rossz idő ellenére igyekeztem görgőn gyűjteni a kilométereket, hogy valami azért történjen, de nehezen ment. Majd jött a szomszédban kitört háború híre, és teljesen padlóra kerültem.

Hosszú unalmas zónákban történő bringázások voltak ezek, amik haszna majd csak jóval később fognak megtérülni.