A 2022-es versenyen, a fő mottóm a kiegyensúlyozottság és az odafigyelés volt. Jól beosztott erő, és ahhoz mérten megfelelő frissítés. Nem akartam azt a szenvedést mint az előző évben. Csak élvezni akartam a munkám gyümölcsét.
Összefoglaló
A március végi felmondásom után, még volt 30 ledolgozandó napom. Vártam a nagy szabadságot és pihenést. Tervezgettem, hogy mennyit fogok a bringám nyergében tölteni. Majd miután eljött a nagy nap, teljesen másképp alakultak a dolgok, és szinte alig volt időm kerékpározni. De a májusi Giro és Tour de Hongrie nagyban motiváltak, hogy ne felejtsem el, miket írtam fel a listámra.
Bringával elmentem fotózni a Toud de Hongrie mezőnyét. Közben kicsit vlogoltam, kulacsot gyűjtöttem, és töltődtem az élmények által.
Ahogy jött március végén a tavaszias idő, úgy el is illant április másodikára, és szinte már-már késő őszies, de inkább télies időre ébredve rámoltuk be a kocsiba bringámat, és indultunk el Tahitótfalu irányába. A város védelmében pedig még gondolni se mertem, hogy rég vettem részt ilyen rossz időben versenyen.
Eddig ez az év egy érzelmi hullámvasút volt számomra. Kicsit több lenttel mint fenttel. A február végi mélyrepülést igyekeztem március elején korrigálni, és csak a napi dolgaimra koncentrálva függetleníteni magam a körülöttem zajló dolgoktól, de nem volt egyszerű. És végül sokmindent felrúgva, új irányt vettem.
2018 tavaszán kezdtem újra komolyabban foglalkozni a sporttal annak apropóján, hogy egyik nap a mérleg mutatója nagyon közel került a 90 kilogrammhoz. Ekkor még a 2002-ban kapott régi Trek bringámmal gyűjtöttem a kilométereket, de kisvártatva június 26-án hazahoztam legújabb szerelmemet egy Trek Emonda személyében…
ivált napok szép lassan elfogytak, és csúsztam egyre mélyebbre a februárban. A rossz idő ellenére igyekeztem görgőn gyűjteni a kilométereket, hogy valami azért történjen, de nehezen ment. Majd jött a szomszédban kitört háború híre, és teljesen padlóra kerültem.
Az első nap megtétele után, a síkon történő bicajozás már könnyed mókának tűnt. Hisz a sok év alatt tévesen rögzült síkon való tekerés könnyűségét, a nyár eleji Tisza-tó kerülés sem tudta teljesen átformálni bennem. Azonban az országkerülés több száz kilométerének sík szakaszai, igen komoly kihívást jelentettek és végérvényesen átalakították véleményemet.
Hosszú unalmas zónákban történő bringázások voltak ezek, amik haszna majd csak jóval később fognak megtérülni.
A hagyományosan tavasszal megrendezett Békás időfutam, a tavalyi elmaradás után idén más időpontban, de meg lett rendezve. Én magam felkészületlenül, de lelkesen indultam el rajta. A hullámvölgyekben gazdag év, kevés edzési lehetőséget hagyott számomra, amiről egy későbbi bejegyzésemben olvashattok.