Az 1925-ben megrendezett Dunántúli körverseny, mérföldkőnek számít a hazai kerékpáros életben, hisz ez volt az első többnapos verseny, és ebből lett aztán a Tour de Hongrie. A háromnapos viadal során a versenyzőknek összesen 510 km-t kellett megtenniük.
Category:
Kerékpár
Az Euro Velo 6-s útjának egy kis szakasza fejlesztés miatt, az információk szerint 2023.02.08-ig le lesz zárva. Ez egy elég forgalmas út, és mivel a helyi terelést nem tartom épp a legjobbnak, mivel egy döngölt földúton kell haladni. Ami ki tudja milyen állapotban lesz, az ősz és vele együtt a tél folyamán. Így gondoltam csinálok egy bejegyzést, hogy véleményem szerint melyek azok az útvonalak melyeken még idejében el lehet kerülni.
A 2022-es versenyen, a fő mottóm a kiegyensúlyozottság és az odafigyelés volt. Jól beosztott erő, és ahhoz mérten megfelelő frissítés. Nem akartam azt a szenvedést mint az előző évben. Csak élvezni akartam a munkám gyümölcsét.
A május után a június már kezdett lecsendesedni, de még mindig túl sok volt a zaj körülöttem, hogy teljes mértékben azokra a dolgokra tudjak összpontosítani amikre szeretnék. És hiába telt el jó két hónap a felmondásom óta, még mindig van mit kipihennem, és elrendeznem magamban. Jobban belegondolva, ez a három év úgy telt el az életembe mintha kómában lettem volna, és felébredve újra kellene tanuljak mindent.
A március végi felmondásom után, még volt 30 ledolgozandó napom. Vártam a nagy szabadságot és pihenést. Tervezgettem, hogy mennyit fogok a bringám nyergében tölteni. Majd miután eljött a nagy nap, teljesen másképp alakultak a dolgok, és szinte alig volt időm kerékpározni. De a májusi Giro és Tour de Hongrie nagyban motiváltak, hogy ne felejtsem el, miket írtam fel a listámra.
Bringával elmentem fotózni a Toud de Hongrie mezőnyét. Közben kicsit vlogoltam, kulacsot gyűjtöttem, és töltődtem az élmények által.
Ahogy jött március végén a tavaszias idő, úgy el is illant április másodikára, és szinte már-már késő őszies, de inkább télies időre ébredve rámoltuk be a kocsiba bringámat, és indultunk el Tahitótfalu irányába. A város védelmében pedig még gondolni se mertem, hogy rég vettem részt ilyen rossz időben versenyen.
Eddig ez az év egy érzelmi hullámvasút volt számomra. Kicsit több lenttel mint fenttel. A február végi mélyrepülést igyekeztem március elején korrigálni, és csak a napi dolgaimra koncentrálva függetleníteni magam a körülöttem zajló dolgoktól, de nem volt egyszerű. És végül sokmindent felrúgva, új irányt vettem.
2018 tavaszán kezdtem újra komolyabban foglalkozni a sporttal annak apropóján, hogy egyik nap a mérleg mutatója nagyon közel került a 90 kilogrammhoz. Ekkor még a 2002-ban kapott régi Trek bringámmal gyűjtöttem a kilométereket, de kisvártatva június 26-án hazahoztam legújabb szerelmemet egy Trek Emonda személyében…
ivált napok szép lassan elfogytak, és csúsztam egyre mélyebbre a februárban. A rossz idő ellenére igyekeztem görgőn gyűjteni a kilométereket, hogy valami azért történjen, de nehezen ment. Majd jött a szomszédban kitört háború híre, és teljesen padlóra kerültem.