Ahogy jött március végén a tavaszias idő, úgy el is illant április másodikára, és szinte már-már késő őszies, de inkább télies időre ébredve rámoltuk be a kocsiba a bringámat és indultunk el Tahitótfalu irányába. A város védelmében pedig még gondolni se mertem, hogy rég vettem részt ilyen rossz időben versenyen.
Felkészülés
Ami biztos, hogy engem inkább az ultra távok foglalkoztatnak, így magam se értem milyen perverzió hajt, az ehhez hasonló versenyek részvételén. 18 km nyélen, nem épp a legultrább táv.
Talán legbelül mégiscsak jobban szeretem összemérni erőmet másokkal, mint azt valójában gondolom? 😀
Nagyon nem terveztem rápihenni a dologra, de úgy hozta a sors, az időjárás és talán a saját lustaságom, hogy igencsak pihenten érkeztem a rajtba.
Megelőző nap nagyon nem tudtam rávenni magam a bringa ráncba szedésére, ami végül egy késő esti kapkodásba, és vállrángatásba torkollott. Hevenyészet módon felkerült a könyöklő, ami kicsit meg is bosszulta magát, mert nem lett valami jól eltalálva a beállítása. A kormány után pedig jöhettek a kerekek. Első körben a telekerékre felkerült a kedvenc sorom, majd jöhetett volna egy tartalék kerék hadrendbe állítása is, de lusta voltam, és hagytam a bánatba. Másnap pedig a lazaságot tovább fokoztam azzal, hogy még racsni leszedőt se vittem magammal. Szóval egy esetleges kerékcsere szóba se jöhetett volna a helyszínen.
Verseny
A rajtidőpontom 11:57 volt, és ennek hála, nagyon nem kellet megszakadnom, hogy időben odaérjek. 30-35 km kocsival nem egy nagy távolság. Mondjuk bringával se feltétlen. Így olyan opció is felmerült, hogy kitekerek, hisz megfelelően időzítve, jól bemelegedve érkeztem volna a rajtba. De egyrészt telekerékkel nem volt kedvem vagánykodni a forgalomban, másrészt a kegyetlen hideg is az autózás felé billentette a mérleg szárát.
Kinézve az ablakon semmiféle bugit nem éreztem a lábamban. Inkább másztam volna vissza az ágy melegébe, minthogy kimerészkedjek az utcára. De csak elindultunk. Szép lassan le lettek hordva a cuccok és be lett pakolva a kocsiba.
Az út során végig azon gondolkoztam, hogy most tényleg ez kell nekem?
A gondolatmenetemet az is tetézte, hogy reggel szépen belobbant az allergiám. Ha szelesebb a nap, ami még egy kis esős borongással is társul, nincs mese. A gyógyszer segít, csak mikor jobban van az ember, akarva akaratlanul nem szedi rendesen. Ami pedig az ilyen érzékeny napokon elég szépen megbosszulja magát.
A helyszínre érve néztem a sok embert és nem értettem mit keresek itt. Mindenki arcán kiült a remek időjárás iránti véleményük. Kiszállva a meleg kocsiból, pedig az én arcomra is ráfagyott a mosoly.
Elbaktattam a rajtszámért és elkezdtem összeszedni magam. A kocsiból úgy kellett kikönyörögni a bringát, mert még neki se volt kedve kimászni a borongós 4 fokba, de miután belekerültek a csini kerekekei, jobb kedvre derült. Már csak én voltam hátra, hogy harci díszbe öltözzek.
Kabátban, összekuporodva remegő kézzel tűztem fel a rajtszámot. Az összes biztosítótűt felhasználva, amit az évek során összegyűjtöttem a versenyeken. Időfutam lévén, a legfontosabb a légellenállás, így semmi esetre sem a legjobb, ha a rajtszám úgy viselkedik, mint egy fékezőernyő. Eleinte úgy gondoltam, hogy rövid naciban indulok, hisz mégiscsak egy versenyről van szó. De nem kellett sokat győzködjem magam, hogy bolond lennék.
Biciklis ruhában a kocsi mellett vizslattam a kerékpárom, hogy minden rendben van vele, miközben gondolataim már a melegítésen jártak.
Álmomban görgőn szerettem volna, de ott a helyszínen eszem ágában nem volt rajta izzadni, és úgy nekiugorni a távnak. Így nem volt más választásom, mint a bringán való körözgetés. Már az első métereken szétfagytam, és utána se volt sokkal jobb a helyzet. Adott ponton még gyorsan félre álltam elvégezni kisdolgom, és finomhangoltam a váltót.
A rajthoz való odagurulásom most is jól sikerült. Már a rajtvonalon állva igyekeztem nem a hidegre koncentrálni. Újraindítottam Garmin órám és próbáltam elindítani a szigetelő szalaggal rögzített Gopromat, amiből lényegében semmit nem láttam, hogy sikerült e.
A bringás órámnak is hideg lehetett, mert csak kicsivel a rajt után tért magához, így ez első pár méterek hiányoznak is.
A kereszteződésig megtett szakasz nagyon nem esett jól. Alig akartak fogyni a méterek. Nyugtattam magam, hogy semmi gond. Úgyis lassítani kell majd. Kikanyarodva a Kisorosziba vezető útra, pár rúgás után felvettem az időfutam pózomat és csak a wattokat néztem.
A január közepi felmérésen 270 körüli ftp-t kaptunk, így úgy gondoltam, hogy ha 280 körül próbálom tartani az értéket az végig kitarthat, és elég komoly fejlődést fogok mutatni a tavalyi időfutamos számaimhoz képest, amik akkor 265 körül mozogtak. Ennek ellenére az első 3-4 kilométeren olyan jól ment alattam a bringa, és pörögtek a lábaim, hogy hagytam magam átverni és elhittem, hogy mehet a 320-as átlag. Na ez nagyon nem így működik. Amit legbelül én magam is tudtam. De az év első versenyéről lévén szó, hittem a csodákban.
Vagy inkább csak le akartam tudni az egészet. A harmadik negyedik kilométer környékén éreztem, hogy kezd elhagyni az erő, és helyét a savasodott nehéz lábak váltják fel. A fordítóig még csak csak tartottam magam, de utána nagyon kicsúsztak a dolgok a kezeim közül. Kiesve a már némiképp beállt ritmusból, igyekeztem felvenni egy kényelmes tempót, de semmi se akart jól esni. Teljesen szétcsúsztam. Az átlag wattom pedig ennek tükrében drasztikusan esve, végül a célban 272-s átlagon állt meg.
Itthon elemezve az adatokat, szépen kirajzolódott, hogy visszafelé hiába nem éreztem, de elég komoly hátszelem volt, hisz az alacsonyabb teljesítmény értékhez majd 3 km/h-val nagyobb átlag párosult. De én ott küzdöttem az életemért.
Végül 27:29.6-s idővel értem be.
Összegzés
Összességében elégedett voltam, vagyok, de mégis vegyesek az érzéseim.
Örülök, mert ha csak a teljesítményt nézem sokat fejlődtem. A legutóbbi Békás időfutamhoz képest több, mint 30 wattot, de az év végi időfutamokhoz képest is 10-15 wattot nőttem. Viszont, ha csak az időt nézném, akkor már nem ilyen fényes a helyzet. Hisz tavaly nyáron fél perccel jobb idővel 27 perc alá be tudtam menni.
Ezek után pedig jöjjön egy kis fizika, ami tovább nyugtat.
Időfutam esetén nagyon nem elhanyagolható tényező a légellenállás, és ezzel együtt a közeg sűrűsége, amiben haladunk. Garmin órám szerint a mostani versenyen 4 fok volt, míg a nyárin 31. A wikipédiát felcsapva, a levegő sűrűsége 0 fokon 1,2928 kg/m³, míg 30-on 1,1648 kg/m³. A számokra pillantva nem tűnik soknak a különbség. De utána számolgatva kijön, hogy a két érték között kicsit több mint 10% a különbség, így a mostani versenyen ennyivel sűrűbb közegen kellett legyőznünk az időt. Ami szépen kirajzolódik az eredményeken is, hisz sok tekintetben lassabb volt a mezőny is, és az én tavalyi fél perccel jobb időm akkor csak a 10. helyre volt akkor elég, míg a mostanival a 6. helyen végeztem. 😀
A 2021-es Békás időfutamról írt beszámolómat az alábbi címre kattintva olvashatod el:
Kerekvar Békas Időfutam 2021
Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon ?
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is ?
