Home Author
Author

loszparade

KerékpárÖsszefoglalóVideóvlog

Tour De Hongrie

by loszparade
written by loszparade

Hadd osszak meg veletek pár jól sikerült képet, amiket az idei Tour de Hongrie első napján készítettem, mikor a mezőny háromszor érintette Etyeket és környékét. Fantasztikus élmény volt ilyen komoly mezőnyt látni a magyar utakon, és még fantasztikusabb volt bringával kimenni a verseny helyszínére.
Erről a napról egy kis vlogolós videó is készült, ami ugyancsak fellelhető ebben a kis bejegyzésben 🙂
Jó szórakozást hozzájuk!

Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon 😀

Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is 😀

0 comment
1 FacebookTwitterPinterestEmail
KerékpárÖsszefoglalóVersenyVideó

Békás időfutam 2022

by loszparade
written by loszparade

Ahogy jött március végén a tavaszias idő, úgy el is illant április másodikára, és szinte már-már késő őszies, de inkább télies időre ébredve rámoltuk be a kocsiba a bringámat és indultunk el Tahitótfalu irányába. A város védelmében pedig még gondolni se mertem, hogy rég vettem részt ilyen rossz időben versenyen.

Felkészülés

Ami biztos, hogy engem inkább az ultra távok foglalkoztatnak, így magam se értem milyen perverzió hajt, az ehhez hasonló versenyek részvételén. 18 km nyélen, nem épp a legultrább táv.
Talán legbelül mégiscsak jobban szeretem összemérni erőmet másokkal, mint azt valójában gondolom? 😀
Nagyon nem terveztem rápihenni a dologra, de úgy hozta a sors, az időjárás és talán a saját lustaságom, hogy igencsak pihenten érkeztem a rajtba.
Megelőző nap nagyon nem tudtam rávenni magam a bringa ráncba szedésére, ami végül egy késő esti kapkodásba, és vállrángatásba torkollott. Hevenyészet módon felkerült a könyöklő, ami kicsit meg is bosszulta magát, mert nem lett valami jól eltalálva a beállítása. A kormány után pedig jöhettek a kerekek. Első körben a telekerékre felkerült a kedvenc sorom, majd jöhetett volna egy tartalék kerék hadrendbe állítása is, de lusta voltam, és hagytam a bánatba. Másnap pedig a lazaságot tovább fokoztam azzal, hogy még racsni leszedőt se vittem magammal. Szóval egy esetleges kerékcsere szóba se jöhetett volna a helyszínen.

Verseny

A rajtidőpontom 11:57 volt, és ennek hála, nagyon nem kellet megszakadnom, hogy időben odaérjek. 30-35 km kocsival nem egy nagy távolság. Mondjuk bringával se feltétlen. Így olyan opció is felmerült, hogy kitekerek, hisz megfelelően időzítve, jól bemelegedve érkeztem volna a rajtba. De egyrészt telekerékkel nem volt kedvem vagánykodni a forgalomban, másrészt a kegyetlen hideg is az autózás felé billentette a mérleg szárát.
Kinézve az ablakon semmiféle bugit nem éreztem a lábamban. Inkább másztam volna vissza az ágy melegébe, minthogy kimerészkedjek az utcára. De csak elindultunk. Szép lassan le lettek hordva a cuccok és be lett pakolva a kocsiba.
Az út során végig azon gondolkoztam, hogy most tényleg ez kell nekem?
A gondolatmenetemet az is tetézte, hogy reggel szépen belobbant az allergiám. Ha szelesebb a nap, ami még egy kis esős borongással is társul, nincs mese. A gyógyszer segít, csak mikor jobban van az ember, akarva akaratlanul nem szedi rendesen. Ami pedig az ilyen érzékeny napokon elég szépen megbosszulja magát.
A helyszínre érve néztem a sok embert és nem értettem mit keresek itt. Mindenki arcán kiült a remek időjárás iránti véleményük. Kiszállva a meleg kocsiból, pedig az én arcomra is ráfagyott a mosoly.
Elbaktattam a rajtszámért és elkezdtem összeszedni magam. A kocsiból úgy kellett kikönyörögni a bringát, mert még neki se volt kedve kimászni a borongós 4 fokba, de miután belekerültek a csini kerekekei, jobb kedvre derült. Már csak én voltam hátra, hogy harci díszbe öltözzek.
Kabátban, összekuporodva remegő kézzel tűztem fel a rajtszámot. Az összes biztosítótűt felhasználva, amit az évek során összegyűjtöttem a versenyeken. Időfutam lévén, a legfontosabb a légellenállás, így semmi esetre sem a legjobb, ha a rajtszám úgy viselkedik, mint egy fékezőernyő. Eleinte úgy gondoltam, hogy rövid naciban indulok, hisz mégiscsak egy versenyről van szó. De nem kellett sokat győzködjem magam, hogy bolond lennék.
Biciklis ruhában a kocsi mellett vizslattam a kerékpárom, hogy minden rendben van vele, miközben gondolataim már a melegítésen jártak.
Álmomban görgőn szerettem volna, de ott a helyszínen eszem ágában nem volt rajta izzadni, és úgy nekiugorni a távnak. Így nem volt más választásom, mint a bringán való körözgetés. Már az első métereken szétfagytam, és utána se volt sokkal jobb a helyzet. Adott ponton még gyorsan félre álltam elvégezni kisdolgom, és finomhangoltam a váltót.
A rajthoz való odagurulásom most is jól sikerült. Már a rajtvonalon állva igyekeztem nem a hidegre koncentrálni. Újraindítottam Garmin órám és próbáltam elindítani a szigetelő szalaggal rögzített Gopromat, amiből lényegében semmit nem láttam, hogy sikerült e.
A bringás órámnak is hideg lehetett, mert csak kicsivel a rajt után tért magához, így ez első pár méterek hiányoznak is.

A kereszteződésig megtett szakasz nagyon nem esett jól. Alig akartak fogyni a méterek. Nyugtattam magam, hogy semmi gond. Úgyis lassítani kell majd. Kikanyarodva a Kisorosziba vezető útra, pár rúgás után felvettem az időfutam pózomat és csak a wattokat néztem.
A január közepi felmérésen 270 körüli ftp-t kaptunk, így úgy gondoltam, hogy ha 280 körül próbálom tartani az értéket az végig kitarthat, és elég komoly fejlődést fogok mutatni a tavalyi időfutamos számaimhoz képest, amik akkor 265 körül mozogtak. Ennek ellenére az első 3-4 kilométeren olyan jól ment alattam a bringa, és pörögtek a lábaim, hogy hagytam magam átverni és elhittem, hogy mehet a 320-as átlag. Na ez nagyon nem így működik. Amit legbelül én magam is tudtam. De az év első versenyéről lévén szó, hittem a csodákban.
Vagy inkább csak le akartam tudni az egészet. A harmadik negyedik kilométer környékén éreztem, hogy kezd elhagyni az erő, és helyét a savasodott nehéz lábak váltják fel. A fordítóig még csak csak tartottam magam, de utána nagyon kicsúsztak a dolgok a kezeim közül. Kiesve a már némiképp beállt ritmusból, igyekeztem felvenni egy kényelmes tempót, de semmi se akart jól esni. Teljesen szétcsúsztam. Az átlag wattom pedig ennek tükrében drasztikusan esve, végül a célban 272-s átlagon állt meg.
Itthon elemezve az adatokat, szépen kirajzolódott, hogy visszafelé hiába nem éreztem, de elég komoly hátszelem volt, hisz az alacsonyabb teljesítmény értékhez majd 3 km/h-val nagyobb átlag párosult. De én ott küzdöttem az életemért.
Végül 27:29.6-s idővel értem be.

Összegzés

Összességében elégedett voltam, vagyok, de mégis vegyesek az érzéseim.
Örülök, mert ha csak a teljesítményt nézem sokat fejlődtem. A legutóbbi Békás időfutamhoz képest több, mint 30 wattot, de az év végi időfutamokhoz képest is 10-15 wattot nőttem. Viszont, ha csak az időt nézném, akkor már nem ilyen fényes a helyzet. Hisz tavaly nyáron fél perccel jobb idővel 27 perc alá be tudtam menni.
Ezek után pedig jöjjön egy kis fizika, ami tovább nyugtat.
Időfutam esetén nagyon nem elhanyagolható tényező a légellenállás, és ezzel együtt a közeg sűrűsége, amiben haladunk. Garmin órám szerint a mostani versenyen 4 fok volt, míg a nyárin 31. A wikipédiát felcsapva, a levegő sűrűsége 0 fokon 1,2928 kg/m³, míg 30-on 1,1648 kg/m³. A számokra pillantva nem tűnik soknak a különbség. De utána számolgatva kijön, hogy a két érték között kicsit több mint 10% a különbség, így a mostani versenyen ennyivel sűrűbb közegen kellett legyőznünk az időt. Ami szépen kirajzolódik az eredményeken is, hisz sok tekintetben lassabb volt a mezőny is, és az én tavalyi fél perccel jobb időm akkor csak a 10. helyre volt akkor elég, míg a mostanival a 6. helyen végeztem. 😀

A 2021-es Békás időfutamról írt beszámolómat az alábbi címre kattintva olvashatod el:
Kerekvar Békas Időfutam 2021

Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy kövess be Instagramon 🙂
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával, nézd meg Strava oldalamat is 🙂

2 hozzászólás
3 FacebookTwitterPinterestEmail
edzésKerékpárÖsszefoglalóVideó

Március

by loszparade
written by loszparade

Eddig ez az év egy érzelmi hullámvasút volt számomra. Kicsit több lenttel mint fenttel. A február végi mélyrepülést igyekeztem március elején korrigálni, és csak a napi dolgaimra koncentrálva függetleníteni magam a körülöttem zajló dolgoktól, de nem volt egyszerű. És végül sokmindent felrúgva, új irányt vettem.

Anno ezt a blogot azért indítottam, mert mindig is késztetést éreztem magamban, hogy írjak. Megosszam tapasztalataimat másokkal, vagy kiírjam magamból azokat a dolgokat amik foglalkoztatnak. Ennek ellenére rengeteg gátat építettem fel magamba, megfelelési kényszerként. Így rengeteg bejegyzés nem íródott meg, vagy videó nem készült el, annak ellenére, hogy a nyersanyagok megvoltak. Végig az dolgozott bennem, hogy nem vagyok elég jó. Nem lesz olyan jó mint amit xy csinált. Mit szólnak hozzá mások, és lehetne hosszan folytatni.
Viszont márciusban elértem egy olyan pontra, hogy kiégtem. Döntenem kellet.

Hó elején mikor kezdtem feleszmélni a háború sokkjából, anyum hívott.
Elcsukló hangon közölte, hogy unokatesóm apja elment. Nem tudtam mit mondani. A hír váratlanul ért, és lehet gusztustalanul fog hangozni, de már annyira le voltam merülve érzelmileg, hogy nem mozgatott meg túlzottan.
Rosszul is éreztem magam miatta.
Sok emlékem nem volt vele, de az akváriumaira mindig emlékezni fogok. A halakra akiket hosszasan bámultam mikor náluk jártam. Vagy a hideg téli napokra mikor beköltöztünk Siófokra, és néha elmentünk bringázni unokatesommal és vele. A parton pedig hosszú csíkokat farolgattunk a hóba.
Viszont ez, és a múlt évek szarságai olyan láncreakciót váltottak ki belőlem, melynek a vége az lett, hogy felmondtam a munkahelyemen. Ez a döntés már rég forrt bennem, de ezidáig nem volt bátorságom hozzá.
Tavaly márciusban megkönnyítették volna a dolgom, mikor megpróbáltak kirúgni, mert valakinek nem tetszett a fejem, de meghunyászkodva maradtam. Öreg hiba volt. Nyáron boltot váltottam annak reményében, hogy jobb lesz. De nem lett az.
A temetésre történő elkéredzkedésem pedig maga volt a pokol, és vicc egyszerre. De itt legyen elég ennyi.

A március közepi szabadságom pedig pont egy olyan hangulati kilengésemben ért, hogy első munkanapomon benyújtottam a felmondásom. Aznap este hosszú évek után végre normálisan tudtam aludni, annak ellenére, hogy a 30 napos felmondási időmet még le kell járjam. Nem lesz egyszerű de már látom az alagút végét. Április 20-a az utolsó munkanapom.

Bringázás terén a hó elején még elég sokat kellett a szobában szenvedni, de ahogy teltek a napok úgy lehetett egyre több időt tölteni a szabadban. A hó végi durván tavaszias rövidnadrágos időben pedig teljesen megvadultam, és rengeteg szintet gyűjtve igyekeztem magam felpumpálni az április közepén megrendezésre kerülő hegyi bajnokságra. Esélyem sok nem lesz, hisz jelenleg nem vagyok az a hegyimenő alkat. De egy élménynek mindenképp megéri elmenni 😀 Főleg úgy, hogy közel is áll a szívemhez ez a viadal, de erről majd akkor írok 😀
A tekeréseket végig igyekeztem kordában tartani, némi rendszert beléjük vinni.
Régebben rengeteget mentem eszetlenül, és az idei sok terv ellenére, most kicsit nagyobb hangsúlyt próbálok fektetni a regenerálódásnak, vagy annak, hogy mit eszek. Így esténként csak pár csík szalonnát fogyasztok 🤣
A súlyomat szeretném 70 kilógramm alá bevinni első körben úgy, hogy a jelenlegi wattok megmaradnak. Most azt tudom mondani, hogy március végére sikerült leadni 2 kilót. És általában reggelente 76 körül mozog a mérleg. Messze van még a kitűzött cél, de nem akarom elkapkodni. Pályafutásom alatt sokszor belefutottam abba a hibába, hogy túl gyorsan adtam le kilókat, és azzal a lendülettel ment az erő is a levesbe. És hiába voltam 60 kilógramm nem ment alattam a bringa.

A továbbiakban pedig rengeteg tervem van amit meg akarok valósítani. A kifogásos időknek pedig véget vetek és igyekszem jó kis bejegyzésekkel és videókkal jelentkezni.

Első komolyabb kihívásom pedig közelebb van mint gondolnátok 😀

Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy köves be Instagramon 🙂
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával nézd meg Strava oldalamat is 🙂

😀

2 hozzászólás
2 FacebookTwitterPinterestEmail
edzésKerékpárÖsszefoglaló

60.000 élmény

by loszparade
written by loszparade

2018 tavaszán kezdtem újra komolyabban foglalkozni a sporttal annak apropóján, hogy egyik nap a mérleg mutatója nagyon közel került a 90 kilogrammhoz. Ekkor még a 2002-ban kapott régi Trek bringámmal gyűjtöttem a kilométereket, de kisvártatva június 26-án hazahoztam legújabb szerelmemet egy Trek Emonda személyében…

20 évvel ezelőtt

Bevallom nagy Armstrong rajongó voltam, vagyok és leszek, a történtektől függetlenül is. Így annakidején nem volt kérdés, milyen bringát akarok hajtani. Milyen bringával álmodtam. Álmom aztán 2002 tavaszán öltött formát, mikor megkaptam első Trek kerékpáromat. Kicsit több, mint 20 év elteltével is kristálytisztán emlékszem arra a napra, mikor először ültem a nyergébe és milyen útvonalat jártam be vele. Miként repített fel a hegyekre és suhantam vele a völgyekbe. Maga volt a tökéletesség.
Ezalatt a két évtized alatt sok bringát kipróbáltam. Volt, hogy a csapat miatt kellett. Volt, hogy a kíváncsiság hajtott. De valami miatt mindig, a régi Trek-em nyergében találtam magam, és az újabb bringákról leszerelt szettekkel igyekeztem naprakész állapotban tartani. Pontosan nem tudom megmondani, hány órát töltöttem a nyergében, de azt biztos, hogy nem keveset.

oldalról fotózott kerékpáros. Trek kerékpáron

Új kezdet és a gyökerek

Aztán jött a 2018-as ominózus mérlegelés és a közel 90 kilogrammot látva, tudtam ez nem mehet így tovább. Elhatároztam, hogy újra nyeregbe pattanok. Egyrészt le akartam adni pár kilót. Másrészt, pedig fiatalkori “visszavonulásom” után, mindig is valami hiányát éreztem. A mozgásszegényebb időszakom alatt hol túrázással, hol futással vagy ezek kombinációjával próbáltam enyhíteni “elvonási” tüneteimet. De a futkosások alatt is sokszor eltöprengtem azon, miért nem tekerek inkább. Sose volt a futás az én sportom. Téli alapozások alkalmával is utáltam.
Mióta azonban az eszemet tudom, bringáztam. Egyszerűen alig volt bringamentes emlékem a régmúltból. Eleinte egy gokartot hajtottam, majd azt váltotta a kis gyerek biciklim. Ahogy pedig cseperedtem jöhetett a nagy sláger BMX, MTB és végül az országúti gépek sokasága.
Emlékszem általános iskola alsó tagozatára, mikor szándékosan hagytam otthon az ellenőrzőmet vagy mondtam a tanárnőnek, hogy otthon van, csak azért, hogy mehessek egy kört a faluban bringával. Néha kicsit nagyobb köröket téve, már a zajló órára, leizzadva estem be.
Az idilli bringás éveknek azonban huszonévesen véget vetett, mikor azt hittem, hogy racionális döntéseket tudok hozni. Amibe afféle gyermeteg hóbortként nem fér bele a kékpározás.
Életem leggyermetegebb döntése volt, hisz addigi életem meghatározó szereplőjét tüntettem el mindennapjaimból.

Újra beleásva magam a sportba döbbentem rá, hogy rengeteg minden kimaradt. Csak kapkodtam a fejem milyen újítások vannak.
Ami viszont már akkor megfogalmazódott bennem, hogy idővel a régi helyére csakis egy új Trek jöhet. Ez betudható márkahűségemnek, vagy annak, hogy más bringa mostmár nem dobogtatja meg annyira szívemet. A váltás és elengedés sose volt az erősségem, így eshetett meg az, hogy az idő előrehaladtával tele lett a padlás levetett kétkerekűekkel. Mikor pedig jött az új bringa nem volt kérdés hová kerül a régi. Szentimentálisan hangozhat de a sok emlék, és együtt töltött idő miatt tőle se tudok búcsút venni. Minden bringának valahol lelke van. Milliárdnyi atom kapaszkodik egymásba, rezegve feszülve, dacolva az elemekkel, hogy eljussunk általuk oda ahová csak szeretnénk.
Nem! Biztos vagyok benne, hogy minden bringának lelke van.
Jó volt a régi bringám nyergében újra felfedezni ezt a szabadságot amit a tekerés nyújthat. Iránymutatást nyújtva, hogy mi az a dolog amitől én az lehetek aki mindig is voltam, vagy lennem kellet volna.

Hungaroring boxutca falának támasztott kerékpárok

Az új bringa

Az új bringa teljesen magával ragadott. Persze ez annak is köszönhető, hogy rengeteg év fejlesztése volt benne. Minden tekintetben más volt mint a régi. Semmi bizonytalanságot nem éreztem a nyergében. Ahová akartam, ő oda ment.

A mostmár eltelt lassan 4 év alatt pedig belekerült 60.000 kilométer. 60.000 élmény.
Sose értettem azokat az embereket, akik úgy vigyáznak bringájukra, hogy csak megadott napszakban, jó időben, jó széljárásban, és megfelelő páratartalom esetén pattannak nyeregbe csak, hogy ha eladásra kerül a szó, a hirdetésbe beírhassák a mágikus szavakat. Alig használt, újszerű, mintha új lenne.
Én nem ilyen vagyok. Én élményeket akarok! És ha ehhez néha rázós is az út. Vagy le kell térni róla. Ám legyen.
Ennek ellenére vigyázok a gépre. Mindig megkapja a megfelelő karbantartást.
A szezon kezdete előtt tavasszal, mindig teljesen szétszedem. Minden porcikáját újra zsírozom. Új bowdenek, kormányszalag, és ha kell a kopó alkatrészeket cserélem. Időjárástól függetlenül mosom, takarítom, újra zsírozom szezon közben is. Így azt a jó néhány karcot leszámítva, szerintem kevesen mondanák meg, hogy hány kilométer van benne.
Sokan mondják, hogy a karbon váz szar, mert egy idő után elveszti merevségét, meg minden baja lesz. De én se a réginél se az újnál nem tapasztaltam semmi ilyesmit. Ugyan olyan mind a kettő, mint amikor először ültem a nyergükben.

Oldalról fotózott bringás bemelegítés közben. Mavic telekerék, trek kerékpár

Élmények tekintetében pedig hihetetlen sokat felhalmoztam. Vele mentem először 300 kilométer feletti távokat. Vettem részt az első 24 órás versenyemen, vagy tekertem BRM-túrákon. Csináltam egyéni kihívásokat mint az Everesting kihívás, vagy tekertem körbe 6 napon belül az országot, kicsit több mint 2000 kilométert megtéve. Néha letértem a jól megszokott aszfaltútról, hogy még különlegesebbé tegyek egy egy karikát. Kaptam vele defektet, és éheztem el a nyergében. A tikkasztó nyári napokon pedig, mint a sivatagi vándor kutattam vízlelőhelyek után vele.

Mezőgazdasági földút

A kilométerek gyűjtése közben persze kellett némi idő, míg teljes mértékben összecsiszolódtunk. Eleinte elég sokat kellett állítgatni, mert a régi szögeket kerestem benne és hosszú utat jártam be, mire beláttam magamnak, hogy új szemszögből kell néznem a dolgokat. Ezt követő beismerésem után kapott új nyerget, kormányt, stucnit, vagy rövidebb hajtókart és szép lassan elérte jelenlegi állapotát, amivel úgy érzem teljesen személyre lett szabva, és összecsiszolódtunk.
Azt nem tudom megmondani, hogy mennyi élményt fogok még a nyergében szerezni, de tervek vannak bőven 😀

Ha első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről, iratkozz fel Youtube csatornámra, vagy köves be Instagramon 🙂
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával nézd meg Strava oldalamat is 🙂

4 hozzászólás
6 FacebookTwitterPinterestEmail
edzésKerékpárÖsszefoglalóVideó

Február

by loszparade
written by loszparade

A januári motivált napok szép lassan elfogytak, és csúsztam egyre mélyebbre a februárban. A rossz idő ellenére igyekeztem görgőn gyűjteni a kilométereket, hogy valami azért történjen, de nehezen ment. Majd jött a szomszédban kitört háború híre, és teljesen padlóra kerültem.

Mindig is érzékeny, túlságosan empatikus ember voltam, és minden ilyesmi megviselt.
A hónap elején még minden a tervek szerint haladt. Görgőzés görgőzést követett. Szigorú zónákban, izzadságtengerben vergődve haladtam kitőzött céljaim felé, és pipálgattam ki a napokat. Sokszor kint is bringázhattam volna, de inkább a szobában való tekerés motivált. Nem éreztem késztetést a kintléthez. Visszagondolva már ez is egy jele lehetett, hogy kezd instabil lenni, a lábam alatti talaj.
Igyekeztem nem foglalkoztam vele, és a napokra kitűzött kisebb célokat teljesíteni. A görgőzéssel meg alapjáraton sose volt problémám, így annyira nem is zavart a folyamatos benti tekerés. Sőt mióta a virtuális tér is bejött a képbe, már-már szeretem is 😀
Viszont egyre közelebb volt a hó vége. Nekem pedig nagyon nem volt semmi nyersanyagom a februári videóhoz, így akár tetszett, akár nem ki kellet mennem.

Az első hosszabb ride-ot 24-re terveztem. Még az ágyban feküdtem mikor olvastam az első híreket, hogy kitört a háború. Teljesen szürreális volt az egész. Anno mikor a másik szomszédos régióban zajlottak ilyen események, ugyancsak hasonló szituációban ért a hír. Reggel pont egy Disney rajzfilm ment a TV-ben, mikor megszakadt az adás és bejelentették. Kitört a Délszláv háború. Akkor a rajzfilm utolsó képkockája is beleégett emlékeimbe.
Erőt vettem magamon, és lehet kicsit késő de csak felpattantam a bringára, és nyakamba vettem a vidéket, hogy legalább addig se a híreket olvassam. Bűntudattal teli 148 kilométer volt. Majd nap napot követett és csak vége lett a hónapnak. Sokminden nem változott, de igyekszem többnyire pozitívan tekinteni a jövőbe, hisz sok mást nem tehetünk.

Sajnálom, hogy ez a Februári bejegyzés ilyen borongósra sikeredett, de nem akarok álszent módon bejegyzéseket írogatni, hogy minden fasza.
Ezzel csak titeket és magamat csapnám be, és új bejegyzések nélkül maradna a blogom. Amit már nem akarok.
Tavaly és visszamenőleg rengetegszer elkövettem ezt a hibát, hogy magamnak gyártottam indokot, hogy miért ne vágjak meg egy videót, vagy miért ne írjak meg egy bejegyzést. Halmokban álnak a fel nem töltött képek, és videók a gépemen. És rengeteg elhalasztott bejegyzés ötlete porosodik kis jegyzetfüzeteimben.
Ennek idéntől igyekszem véget vetni!

Ha kíváncsi vagy, hogy sikerül, és első kézből akarsz információt kapni új bejegyzéseimről iratkozz fel Youtube csatornámra. Vagy köves be Instagramon 🙂
Ha pedig kíváncsi lennél, hogy épp merre jártam bringával néz be Strava oldalamra is 🙂

Mindenkinek jó szórakozást a Februári videómhoz, és sok szép kilométert a bringa nyergében! 😀

0 comment
1 FacebookTwitterPinterestEmail
KerékpárKihívásÖsszefoglalóTúraleírás

HungAround – Tiszteld a síkot

by loszparade
written by loszparade

Az első nap megtétele után, a síkon történő bicajozás már könnyed mókának tűnt. Hisz a sok év alatt tévesen rögzült síkon való tekerés könnyűségét, a nyár eleji Tisza-tó kerülés sem tudta teljesen átformálni bennem. Azonban az országkerülés több száz kilométerének sík szakaszai, igen komoly kihívást jelentettek és végérvényesen átalakították véleményemet.

Szaggatott reggel

Nem kapkodtam el a reggeli ébredést, de így is már fél 6-kor szólt a vekker. Sok tennivalóm nem volt, hisz párom igyekezett mindent előkészíteni. Az ágy nehezen, de kidobott magából. Az 5 és fél órás alvás nem adott sok időt a regenerálódásra, annak ellenére, hogy az idegen helyen meglepően jól aludtam, egy kis trükknek köszönhetően. A turpisság pedig abban ált, hogy magammal vittem az otthoni kispárnám. Tudom nem valami eget rengető dolog, de régebben olvastam valahol, hogy az ember jobban tud aludni egy idegen helyen, ha oda magával viszi a kispárnáját. Arról pedig már nem is beszélek, hogy én alapban beteg módon, párnával a fejemen tudok elaludni. Amire természetesen csak a jól bejáratott párna alkalmas.
Gondolataim már javában a nap körül forogtak, de testem nem akart róla tudomást venni. A mozgásom nehézkes volt. Izmaimban éreztem a felgyülemlett savakat, amiket az első nap közel 430 kilométere dolgozott bele sejtjeibe. Tudtam, hogy csak az elindulás lesz nehéz, aztán ha már pár kilométert megteszek belejövök újra.
A nap elején lévő két kompozás miatt igyekeztem magam siettetni. De csak 7 után 17 perccel sikerült elindulnom, ami kisvártatva meg is bosszulta magát.

Kompos komplikációk

A Zempléni-hegység vonulatairól reggel lebukó északi szél elég jó kezdőlökést adott a naphoz. Dagadt a mellem, hogy az első nap után néha-néha belehasítok a 40 feletti tartományba.
Hihetetlen látvány volt visszatekinteni Sátoraljaújhely irányába és látni, ahogy a város mögötti hegyek szép lassan belevesznek a tájba. Utána pedig csak a nagy pusztaság maradt, ahol legelők, szántóföldek, falvak, erdősávok váltották egymást nagy összevisszaságban. Az első rév a szállástól 48 kilométerre Tuzsérnél volt. Félve közelítettem meg a helyet, mivel semmilyen információt nem sikerült szerezni abban a tekintetben, hogy ténylegesen közlekedik e itt valami. De az utolsó pár kilométeren táblával is jelezték az átkelőt, így kezdtem megnyugodni, hogy nem lesz gond és át tudok kelni a Tiszán. Murphy törvénye nem hagyott cserben. A kompot úgy nagyjából fél perc híján késtem le. Vettem egy nagy levegőt és ezekkel a gondolatokkal nyugtattam magam.
Átkelésenként fél órával számoltál. Van még időd. Itt van a komp, ami láthatóan közlekedik. Itt vagyok én is. Látják, hogy újabb ember akar átkelni és mindjárt jönnek is értem.
Na ezt felejtsd el. Ha bringával akarsz átkelni, emberszámba nem vesznek.
A túloldalt kikötve át se néztek rám. Az egyik ember elkezdte nyírni az ártérben növő gazt, míg a másik láthatóan a kompról bíztatta. Teltek a percek, és semmi mozgás. Aztán úgy negyed óra várakozás után megjelent egy autó. Na ezt meglátva kezdtek szép lassan visszavánszorogni a folyó sodrását kihasználva.
Végre fent vagyok. A kocsi is fent van. Menjünk már! Elindulunk. Alig megyünk pár métert mikor megjelenik még egy kocsi. Rükverc. A kis lélekvesztő alig tudott visszaevickélni a parthoz a sodrás miatt. Legszívesebben ordítottam volna! Menjünk már!!! Menjünk!
Végre átértem. A kis megnyugvás mögött azonban már egy kis előretartó félelem is kavargott bennem a következő kompozást illetően. Sokat azonban nem agyalhattam, mert a gát tetején várt rám egy sporttárs, hogy elkísérjen pár kilométeren. A váratlan kíséret furcsa volt, de egyben megtisztelő is, ami sok tekintettben segített tovább lendülni az aznapi holtpontokon.

Záhonyon mindenképp át akartam menni. Mert saját szememmel akartam látni a nagy keleti átjárót, ami annyi monda alapját képzi. De megdöbbentett, ami ott fogadott. Lényegében olyan volt, mint a szezon utáni Balaton. Sehol egy árva lélek, mintha hátrahagyták volna. Persze tudom. Vírus és hétvége is volt egyszerre. De akkor is megdöbbentem a látottaktól.

A következő kompozásra Tiszamagyaros és Lónya között került sor. Ami ugyancsak előttem ment el. De itt már nagyobb volt a forgalom, így lényegében ahogy átért már jött is vissza. Nem is csodálom, hogy erre a részre terveznek hidat építeni. Bár gondolom addig még sok víznek le kell folynia a Tiszán.
Átjutva a túlpartra, jöhetett a megszakítás nélküli kilométerek gyűjtése, amiket egy felüljáróra vagy egy gátra való felkapaszkodás tudott feldobni.

Soha el nem fogyó kilométerek

Az első frissítésre 135 kilométer megtétele után, a Luby-kastély előtti parkolóban kerítettünk sort. Már akkor nagyon meleg volt. Ami a nap további részében sok kihívást okozott. A folyamatos locsolás némiképp segített. De nem estek jól a kilométerek. A nagy hőségben valahogy nem tudok rendesen működni.
Tiszabecset elhagyva az út minőségében nagy változás történt. Sajnos negatív irányba és a következő 80 kilométeren nem is javult számottevően a helyzet. Szerencsére kritikán aluli részek csak pár kilométeren keresztül fordultak elő. De pont elegek voltak arra, hogy lelkileg leszívjanak.
Nagyecsed után pedig jöhetett az alföldi utak legdurvábbika. A sunyi emelkedős szakaszok. A várost elhagyva lényegében Nyírbátorig emelkedett az út. A meredekség pedig épp olyan fokú, hogy haladni haladsz rajta, csak nem esik jól. Mintha valami baj lenne a bicajjal. Mentálisan nagyon leépültem, annak ellenére, hogy szerencsémre itt már erdős részen vezetett az út, és mivel a nap is kezdett lemenni, a hőmérséklet is elviselhető tartományba süllyedt.
A második nap utolsó nagy frissítésre Nyírbátorban került sor. Itt feltankoltam mindenből, hogy az előttem álló maradék 130 kilométert gond nélkül letudhassam, így a kíséret is előre tudott menni átvenni a szállást és előkészíteni mindent a fogasomra 🙂

Az út hátralévő részén egymást érték a sunyi emelkedők és lejtők. De ezek a lejtők nem úgy működnek, hogy kilométereken át tudsz gurulni. Nem. Ugyan úgy pedálozol, csak kicsit könnyebb tartani a sebességet. Egyszóval a pihenést felejtsd el. Síkon az nincs, csak pedálozás.

A sötétségbe és tovább

Igazán sötétedni Vámospércs környékén kezdett. Még augusztus volt, de érezhetően rövidebbek voltak a nappalok, mint pár héttel korábban.
Szerencsére jó lámpáim vannak, így nagy gondot nem okoz a sötétben való haladás, de mindezek ellenére a figyelem nem lankadhatott. Sőt, ilyenkor kell aztán figyelni igazán. Hisz előbújnak rejtekükről az éjszakai életet élő állatok. Most nem magamra gondolok XD
Láttam is jónéhány macskát és rókát az út szélén, de szerencsére nagyobb vaddal nem találkoztam, és a kátyúk is elkerültek. Sötétedés után, ha a forgalom is úgy engedi, akkor inkább kicsit beljebb húzódva a sávom közepén szoktam kerekezni. Sok esetben a kátyúk többsége az út szélén alakul ki. Így ha kicsit beljebb húzódunk, legalább egy lyukra futás kockázatát csökkenthetjük. Valamint az út szélén lévő állatok mozgására is kicsit több időnk lehet reagálni. A kocsiktól ilyen esetben nem kell tartani, mert jóval messzebbről hallhatók, láthatók lesznek, mint a nappali időszakban. Sőt maguk az autósok is figyelmesebben kerülnek ki minket. Hisz ki az, aki sötétedés után biciklire ül? Hát Józsi bácsi, aki épp hazafelé tart a kocsmából, és a legtöbb autós nem akarja Józsi bácsikat halálra gázolni.
Szóval csak nyugalom, az esti bicajozás jó dolog 🙂

Ami viszont rossz benne, hogy valamelyest csökken a sebessége az embernek. Egy csőben haladsz. Nincsenek támpontok. Csak az előtted megvilágított út van és a sötétség. Én a teliholdnak köszönhetően még szerencsés helyzetben voltam, hisz így az éjszaka se volt olyan sötét. De persze ennek ellenére lámpa nélkül ugyan úgy nem láttam semmit. Csak a dolgok sziruettje volt jobban kivehető.
Az utolsó 30 kilométer nagyon nehezen ment. A sötétség, és az ebből fakadó téves “alig haladok” tudat, pedig semmit nem segített. Minden kilométert méterenként számolgattam.
Már csak 15.
Na még 12.
Utolsó 10 kilcsi. Már nincs sok hátra.
Jézusom még 6 kilométer. Sosem érek oda.
De csak sikerült. 😃
Az aznapi célállomásomba, Körösszakálba beérve egy hatalmas bagoly üdvözölt és suhant mellettem jónéhány méteren keresztül. Normál esetben biztos összerezdültem volna a meglepettségtől, de most túl fáradt voltam félni.
Csak a megérkezettség érzése lengett körül és a megnyugvás, hogy egy újabb nappal közelebb kerültem célom végrehajtásához. Két nap alatt majdnem sikerült megcsinálnom a túrám felét és több, mint 800 kilométer volt a hátam mögött.
Bár tudtam, hogy a következő nap még neccesebb lehet, a mohácsi kompátkelés miatt. De ezzel nem akartam foglalkozni az adott pillanatban. Most az volt a lényeg, hogy minél előbb ágyba kerüljek, hogy valamelyest tudjon regenerálódni a testem. Ami valjuk be. Az adott esetben csak egy szép álom lehetett.
Viszont a pihenés és köztem meghúzódott még egy meredek lépcső, amin az apartmant lehetett elérni. 🤣
Mire felmásztam, teljesen beálltak a lábaim és a görcs szélén táncoltak.
Leülve percekig csak magamba roskadva néztem az aznapi adatokat.
Majd jöhetett a fürdés és a jól megérdemelt vacsora, amit egy rövid alvás követett.

A második napi adatokat megtalálhatod szokás szerint Strava oldalamon.

Illetve ehhez a túrámhoz kapcsolódó további bejegyzéseimet az alábbi linkekre kattintva érhetitek el:
Az ötlet: Az összes kilométer is
0. nap: HungAround – Felkészülés…
1. nap: Hungaround – Hadd szóljon
2. nap: Hungaround – Tiszteld a síkot

Ha érdekelne merre tekertem, kövess be Straván, vagy további tartalmakért keresd fel Instagramoldalamat vagy Youtube csatornámat. 😃
Jó böngészést, és jó felkészülést a szezonra! 😃

0 comment
4 FacebookTwitterPinterestEmail
edzésKerékpárZwift

Zwift PowerUps

by loszparade
written by loszparade

A Zwift világában úgynevezett PowerUps-t szerezhetünk, ha áthaladunk egy rajt/cél vonalon, illetve KOM-t és sprinteket teljesítünk. A kis segítség minden esetben jár, ha épp nincs fel nem használt ikonunk. A régebben versenyeken és csoportos eseményeken tiltott boost, manapság a taktika elengedhetetlen részét képzi a virtuális tekeréseken. Nézzük is szép sorban, hogy melyik ikon miként is járulhat sikereinkhez.

Mit kaphatunk az egyes PowerUps-októl?

A fenti képen szereplő ikonok már sokaknak ismerősek lehetnek. Ha viszont most csöppentél bele a virtuális bringázás világában, akkor a lenti képen láthatod, hogy merre is keresd az ikonokat. Ezután pedig nézzük sorban melyik mit ad nekünk. Illetve igyekszem saját tapasztalataimmal segíteni mikor és miként lehet a legjobban felhasználni őket.

Minden körülmények között felbukkanó Boost-ok:

  • Nagy bónusz: 250 tapasztalati ponttal gazdagodsz, amit 12,5 km tekeréssel tudnál megszerezni. Automatikusan jóváíródik.
  • Kis bónusz: ami az előzőhöz képest inkább törpe vagy mini bónusz, hisz beváltásával csak 10 tapasztalati ponttal gazdagodunk, amit alap esetben 0,5 km megtétele után kaphatunk. Ugyancsak automatikusan jóvá lesz írva. Neked nem kell tenned semmit, csak tekerni 😃
  • Feather Lightweight: ez a powerups a hegymenetben segíthet nekünk, hisz 10%-al könnyebbek lehetünk általa, 15 másodpercen keresztül. Én általában hosszabb hegyek hajrájában szoktam használni vagy rövidebb emelkedőknél ahol félek a mezőnyből való kiszakadástól. Minél meredekebb emelkedő esetén használjuk annál érezhetőbb a hatása.
  • Truck Draft Boost: csoportos tekeréseknél alap esetben is jár a szélárnyék, amit ennek az ikonnak a felhasználásával tovább fokozhatunk. Az 50%-os “húzó” hatás 30 másodpercen keresztül élvezhető, amit én általában síkon szoktam felhasználni, ha épp kicsit lazábban tekernék, de nem akarok kiszakadni a mezőnyből vagy abban az esetben, ha kicsit megúsztam és visszazárkóznék a bolyba.
  • Aero Boost: ez a 15 másodperces segítség 25%-ban csökkenti a légellenállásunkat. Felhasználni síkon vagy lejtmenetben nagy sebességénél érdemes, de egy megindulásnál vagy véghajrában is jól jöhet.

Csak versenyeken és eseményeken felbukkanó Boost-ok:

  • Burrito: Ez az ikon 2,5 méteres körben körülötted megszünteti a szélárnyék hatását. Így megindulásoddal kis lépéselőnybe kerülhetsz ellenfeleiddel szemben, hisz hiába állnak be mögéd nekik ugyan olyan keményen kell pedálozniuk, ha a nyomodban akarnak maradni. A hasznát pedig 10 másodpercen keresztül élvezheted.
  • Invisibility: Ugyancsak csoportos eseményeken használható a láthatatlanná tevő kapcsoló. A 10 másodpercig hatásos “varázslat”, lószoknál és szökési kísérleteknél célszerű bevetni, hisz ez idő alatt eltűnünk ellenfeleink szeme elől.
  • Steamroller: Őszintén szólva ehhez az ikonhoz még nem volt szerencsém és kis utánajárást követően azt találtam, hogy vele csak a Watopia’s Jungle Circuit versenyein futhatunk össze. Használatával pedig fél percen keresztül csökken a gördülési ellenállásunk. Szóval a rossz útviszonyok közepette úgy fog alattunk gurulni a gép, mintha tüköraszfalton mennénk.
  • Anvil: A Feather Lightweight ellentétének tekinthető boost, 50 kilogrammot ad testsúlyunkhoz 30 másodpercen keresztül. Így egy komolyabb ereszkedés alkalmával törhetünk borsót ellenfeleink orra alá.

Miként használhatjuk fel őket?

Ha épp van felhasználható PowerUps-unk, azt számítógépen (Mac/PC) a billentyűzet szóközének lenyomásával, Apple Tv esetén pedig a play gomb megnyomásával tehetjük aktívvá. Illetve más eszköz esetén csak rá kell nyomni az ikonra.
Az időkorláttal rendelkező előnyök esetén az ikon körül egy fehér csík jelenik meg ami folyamatosan csökken, így mutatva, hogy még meddig aktív az.

Remélem ezzel a kis összefoglalómmal tudtam segíteni nektek miként használhatjátok fel a zwift boost-jait, és kerülhettek előnybe a többiekkel szemben. Én személy szerint egyéni tekerés esetén sok hasznát nem látom ezeknek, de csoportos megmozdulásoknál azért elég komoly taktikát fel lehet építeni rájuk.
Ha érdekelne merre tekertem, kövess be Straván, vagy további tartalmakért keresd fel Instagram oldalamat vagy Youtube csatornámat. 😃
Jó böngészést, és jó felkészülést a szezonra! 😃

A bejegyzés megírásához az alábbi forrásokat, és saját tapasztalataimat használtam fel:
https://zwiftinsider.com/powerups/
https://www.zwift.com/news/13399-using-powerups?__znl=fr-fr

2 hozzászólás
3 FacebookTwitterPinterestEmail
edzésKerékpárÖsszefoglalóVideó

Január

by loszparade
written by loszparade

Az év első hónapjában inkább a görgőzésen volt a hangsúly, mintsem a szabadban történő kilométergyűjtésen. Hosszú unalmas zónákban történő bringázások voltak ezek, amik haszna majd csak jóval később fognak megtérülni.

Sokat így nem is akarok most ide írni, mert érzésem szerint csak felesleges szavak sokaságát gépelném le. Beszéljen helyettem inkább ez a kis videó, amihez az alapanyagot a kinti bringázások alkalmával vettem fel, és amiből igyekszem minden hónapban készíteni egyet. 🙂 Illetve pár kép, amivel Instagram oldalamon már összefuthattatok. 🙂
Jó szórakozást hozzájuk!

Ha pedig érdekelne merre tekertem januárban, a virtuális térben megtalálsz Straván is 😀

Visegrád, dunakanyar, Börzsöny, tájkép,

Leányfalu dunabogdány közötti bringaút, Naszály hegy felhőben.
Lupa tó mögötti bringaút lefagyva.
Jegyes Balaton.

Balatoni naplemente Balatonvilágosról.
0 comment
3 FacebookTwitterPinterestEmail
edzésKerékpárVéleményZwift

Neokyo drift on Zwift

by loszparade
written by loszparade

Avagy Halálos iramban a görgőn.
Érthetetlenül a nagytöbbség görgős szezonjának végén, 2021 tavaszán debütáló Makuri-szigete, nemrégiben számomra váratlanul, kiegészült egy városi környezettel, mellyel kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim.

Ha röviden akarnám leírni első benyomásomat, akkor azt írnám, hogy tömeg van. Ha kicsit hosszabban, akkor tömeg és iszonyat laggolás van, ami élvezhetetlenné teszi az egészet.
Be kell valjam, hogy elég régi, de nem gyenge technikán futtatom a Zwiftet. Pontos adatai alapján egy 2009-es Mac Pro-ról beszélünk. Ami kicsit fel is lett pimpelve. Így egy hat magos 3.46 GHz Xeon proci pörög a motortérben, 24 giga ram társaságában. A vizuális élményről pedig egy Nvidia GTX770-es videókártya gondoskodik. Ezidáig nem is volt vele gondom. Tudja amit kell. Viszont a Zwiftnek ez az új pályája nagyon nem jön be neki.
A városban élvezhetetlen a tekerés, a folyamatos szaggatás miatt. Ami úgy néz ki, hogy 20-30-40 métereket ugrálok a térben. Persze tisztában vagyok vele, hogy most van szezonja a zwift-nek. Nem egyszer 8500 ember gyűjtötte a kilométereket. Ami kapcsán felmerül bennem egy másik kérdés. Miért kell ennyi embernek egyszerre egy szerveren lennie? Sőt vannak időszakok, pályák, mikor jóval komolyabb számokról is beszélhetünk. Ami a komolyabb csomópontokon tud is meglepetéseket okozni. Bár idővel hozzászokik az ember, hogy itt nem kell megijedni, mikor keresztezed egy másik bringás útját, de ennek ellenére, számomra sokszor már zavaró a tömeg.
Az igazat megvallva eddig se volt a kedvencem ez a pálya annak ellenére, hogy a régi “vidéki” környezet számomra kedves emlékeket ébreszt a WOW-os időszakomból. De már ott is sokszor frusztrált az indokolatlanul sok derékszögű kanyar.
A magyarázatom pedig annyi, hogy nagy álltalánosságban szabadgörgőn edzek. És egy egy komolyabb kanyarnál volt és van is, hogy reflexszerűen rángatom a kormányt. Ami az én esetben nem annyira vicces. Ezt általában úgy szoktam orvosolni, hogy előre felkészülve a fordulókra igyekszem nem a monitort bámulni.
Na most a városi környezet erre a tűzre tesz rá egy tucat lapáttal és locsolja meg benzinnel, mert annyi hurok és kacifántos rész van benne, hogy szerintem még kötött görgő esetén is meg-megbillennék a bringával, annyira akarnék jobbra balra kanyarodni.
Amúgy a környezet látványra bejönne, hisz itt befigyel az ezer éves Need For Speed hangulat, mikor kentem a tuning verdákkal az éjszakába. Most meg bringával tehetném meg. De sajnos szerintem ritkán fogok itt közlekedni egyenlőre.
Amit viszont nem tudok, hogy újabb számítógéppel rendelkezőknél is ennyire szaggat e a pálya, vagy tényleg az öreg vas felett járt el az idő?
A következő furcsaság és eddig nem igazán megtapasztalható elem a Zwift világában a forgalom. Persze itt is el van szeparálva az ember fia a vasszörnyektől, de nem egyszer elég közel merészkednek. Ami tud reflexszerű riadalmat okozni 🤣

A városban sikerült egy külön megmozdulás alkalmával is bringáznom. Az ilyen tekeréseknek az a nagy előnye, hogy csak az eseményen jelen lévők vannak a pályán. Így némiképp javulhat az élmény. És meg kell mondjam, sokat nem változtak az érzéseim. Mikor csak “én” voltam a városban, vagy 3-4 emberrel tekerésztem a közelemben, egész jól futott. De mikor még az elején relatíve egybe volt a banda tudott szaggatni rendesen a város. Én pedig csak imádkozni tudtam, nehogy összeomoljon a program, és én .fit File nélkül maradjak. 🤣 A jelenség pedig azért furcsa, mert kiérve a városból a probléma elillan és minden rendben fut. Még több 100 kerekes esetén is.
Sőt az utóbbi időszakban nem egyszer volt olyan, hogy az alap pályán 25.000 körüli emberrel tekertem egyszerre gond nélkül.
Ebből kiindulva pedig több, mint furcsa a jelenség ezen a pályarészen.
Ti kipróbáljátok már a Neokyo városát? Mit voltak az élményeitek?

Update:

Mióta megírtam ezt a kis bejegyzést történt némi hardveres frissítés. A hosszas “hely ráérünk erre még” végére pont került, és beruháztam egy belépő szintű MacBook Pro-ra. Fájdalmas döntés volt, de így visszatekintve sok értelme nem volt eddig várni. De persze most nem is ez a lényeg.
Szaggat vagy nem szaggat?
Nem szaggat.
Úgy suhan a bringa alattam mint bárhol eddig. Sőt mindezt, úgy tette, hogy még élőben közvetíttetem is az edzésemet. Ennek ellenére úgy hallotam, hogy a sima M1-es mac-ek nem jeleskednek annyira ezen a téren, és be be tud szaggatni a város. Ami biztos jele lehet annak, hogy ez a környezet nagyobb erőforrásokat követel gépünktől. Illetve közvetítés közben én is megfigyeltem, hogy a városban kicsit jobban kellet dolgozzon a processzorom.
A sima futás ellenére azonban még ezek után se lesz a kedvencem ez a terület. A mostani tekerésem alkalmával meghódítottam az itteni hegyet, és te jó ég. Hát nem egyszer voltam közel ahhoz, hogy leugorjak a görgőről. Az össze vissza csapongó út keskeny, néhol még átlátszó is, korlát nélkül a házak felett. Egyszóval félelmetes. Főleg szabad görgőn 🤣. /2022.02.16./

Az elő közvetítést Youtube csatornámon tudod visszanézni.

Ha érdekelne merre tekertem kövess be Straván, vagy további tartalmakért keresd fel Instagram oldalamat. 😃
Jó böngészést! 😃

0 comment
3 FacebookTwitterPinterestEmail
edzésKerékpárVideó

Egy kis ősz

by loszparade
written by loszparade

Számomra hagyományosnak mondható az őszi tekerések alatt való videózgatás. Tavaly azonban a covidból való felépülés időszaka volt az október, így emiatt igen kevés nyersanyag készült, amit aztán nem is publikáltam.
Idén viszont gőzerővel gyűlik az anyag egy újabb hangulatvideóhoz. Amihez a tegnap folyamán készült is egy kis ráhangolódós time lapse 🙂
Jó szórakozást hozzá 🙂

Illetve ha érdekelne a 2019-ben készített videóm is azt itt találod meg:

2 hozzászólás
4 FacebookTwitterPinterestEmail