Home BRM-túra A negyedik Nagy tó…

A negyedik Nagy tó…

by spongyi
4 hozzászólás

Kis hazánk nagy tavainak körbetekerése közül sokáig a Tisza-tó hiányzott. De egy BRM túrának köszönhetően ez is lekerülhet a listámról. 🙂

Szerencsére szép lassan alábbhagy a vírus. Aminek köszönhetően lassan kezd visszatérni minden a régi kerékvágásba. Versenyek, túrák szerveződnek. Pótlódnak be. Így idén végre megrendezésre kerülhetett az első BRM túra is, a Tisza-tó körül.
A sík terep rengeteg embert vonzott és a végén majdnem 200-an vettünk részt a túrán.

A rajt Tiszafüreden volt a Morotva kerékpáros pihenőparkban reggel 7 és 8 óra között. Mi belőttük magunknak a 7 órás indulást. Így baromi korán kellett ébredni. Én köztudottan bagoly típus vagyok, mióta az eszemet tudom. Így a hajnali 3 órákkal való ébresztő csörgését a testem nem bírta mire vélni. De csak kimásztam az ágyból. Magamba gyűrtem egy tál müzlit, amit KV-val öblítettem a jó hatásfok érdekében és már lehetett is pakolni a kocsiba. Csak Maglódig kellett mennem, ahol haverom kocsijával robogtunk tovább.
Sajnos én túlságosan ráérősen vezetek, így pedig lehet a 8 órás legkésőbbi rajtról is lemaradtunk volna XD Bár vicces volt, hogy a szervező is meglepődött, hogy most időben érkeztem.
A tett helyszínére 6:20 körül értünk. Így bőven volt időnk mindenre, de a kezdeti tanácstalanság gyorsan apasztotta időnket. A park bejárata előtt ugyan gyűltek a kerékpárosok, de azt, hogy hol tudjuk átvenni a túrakártyánkat már fogalmunk se volt. Így aztán nem tudtuk, hogy pontosan jó helyen vagyunk e valójában. Hosszas tanácstalanság után csak átöltöztünk és bicajjal indultunk felderíteni a terepet. Nem kellett sokat pedálozni ahhoz, hogy megtaláljuk a többieket. De már késő volt… Hiába értünk oda időben a végén csak sikerült egy 7:10-es indulást összehoznunk. A főmezőny után pár perccel. Amit utólag lehet nem is bánunk annyira. Sajnos a gáton sok helyen nem megfelelő az út a nagyobb tempóban és mezőnyben való bicajozáshoz. És ahogy mi is faltuk a kilométereket, nem is egy defektet szerelő túratárssal találkoztunk.
Itt kicsit kitérnék arra, hogy véleményem szerint sok esetben nem is az út minőségével voltak problémák, hisz aki körbetekerte már a Balatont a bicajúton, tudhatja, hogy van sokkal rosszabb is. Hanem azzal, hogy az ilyen eseményeken sok olyan kerékpáros is jelen van akik vagy egyáltalán vagy csak ritkán mennek mezőnyben. Így pedig nincsenek tisztában alapvető íratlan szabályokkal. Teszem azt, ha én megyek elől, nem lehajtott fejjel tekerek és rángatom jobbra balra a biciklit, mert túl későn veszem észre az úthibákat, hanem azokat előre jelzem a mögöttem jövőknek. Nem egy csoport volt akikről inkább leszakadtunk, mert életveszélyes volt a szélárnyékukban menni. Tudom ilyen események alkalmával mindenki bizonyítani akar. De ezt ne mások kárán tegyük meg!

Ennyi kis kitérő után térjünk vissza a túrára 🙂
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a lelkem mélyén tartottam a táj egyhangúságától. De kellemesen kellett csalódnom. A Fertő-tó körbegurulása után ez maga volt a gyönyör. Szuperzöld volt minden körülöttünk. Az ég kékjét pedig csak néha törte meg egy átvonuló felhő. Bár a délutáni órákban, helyenként a távolban elég durva zivatarcellákat is lehetett látni. De szerencsére megúsztuk szárazon 🙂
Sok kerékpáros, köztük én is kicsit megvető voltam azokkal szemben, akik csak síkon mennek. Mondván, könnyű jó átlagot menni úgy, hogy egy hosszabb tekerésen pár 100 méter szint jön össze. Ami valamilyen szinten igaz is. De aztán be kellett látnom, hogy mindegyik típusú tekerésnek megvannak a sajátosságai. Teszem azt síkon folyamatosan tekerni kell, hogy haladjon a bicaj. Nincs hosszú gurulás és a vele járó pihenés. Itt, ha nem pedálozol, nem halad a gép. Tisztára mint télen, a görgőn 😀
Illetve a másik, ami meglepő volt számomra és már a túra elején is felfigyeltem rá, az az árnyék hiánya. Például a gáton lényegében semmi árnyék nincsen, de voltaképp az egész úton nem volt.
A gát két oldalán ugyan sok helyen vannak fák, de azok pont olyan messze vannak tőle, hogy már kora reggel sem adnak árnyékot. Sőt a fák még valahogy a levegő mozgását is megfogják. Így nem egyszer volt olyan érzése az embernek, mintha valami sütőben tekerne. Bevallom a legjobb rész az volt, mikor lejöttünk a gátról és a legrosszabb, mikor a végén arra vissza kellett menni.

A szolnoki ellenőrző pontot sajnos elvétettük, annak ellenére, hogy az út mellett volt közvetlenül. Így, mikor már majdnem kiértünk a városból kezdtünk el gyanakodni, hogy valami nem stimmel. Így volt egy kis plusz kilométergyűjtésünk 🙂 Illetve némi szintet is összeszedtünk, hisz a vasúti felüljárót 3x másztuk meg XD
Ezután minden ellenőrző ponton megnéztem a soron következőt, hogy pontosan hol is helyezkedik el, ne kelljen ilyen üres járatokat csinálnunk. Szolnokot elhagyva jó 90 kilométeren keresztül rendes utakon gyűjtöttük a kilométereket. Ahol azért jobban lehetett haladni. Bár az ellenőrző pontokon elég sok időt eltöltöttünk.
Valahogy a szokatlan terep és az árnyék hiánya sokat kivett belőlünk. Ennek ellenére visszanézve az adatokat és megnézve azt, hogy az elsőként beérkezők milyen átlagot mentek, meglepődtem. Ugyanis, ha csak a mozgási időket nézzük lényegében úgy negyed órával voltunk lassabbak náluk. Csak ők kicsit kevesebbet álltak. De a következő túrán majd erre jobban figyelünk 😀

Sőt, nálunk nem egy eset volt, mikor elég durván toltuk XD Befújt a hátszél vagy csak úgy simán elgurult a gyógyszerünk 😀 Ilyen szakasz volt például, mikor Szolnok előtt kimentünk a főútra és a városig toltunk egy 39-es átlagot, gondolom a jó minőségű út és az oldalhátszél korbácsolta fel a kedvünket a haladáshoz. Vagy mikor Tiszanána környékén megtébolyodtam és 40 feletti átlaggal mentünk kilométereken keresztül.
Az utolsó kilométereket pedig egyértelmű volt, hogy meg kell nyomni. Sajnos a kerékpárutat még nem adták át. Így kint kellett mennünk a főúton. Ami pár autósnak nem is tetszett. Mutogattak, hogy miért nem megyünk a kerékpárúton. De ők valószínűleg annyira koncentráltak a vezetésre, hogy nem látták a bicajút kezdetén lévő táblát, amire nagy betűkkel ki volt írva, hogy ÁTADÁS JÚNIUS 16-ÁN.

Kissé fáradtan 8 óra 32 perc után zártuk körünket és értünk vissza Tiszafüredre. Amiből maga a mozgási idő 6 óra 37 perc volt, így lényegében 31.9-es átlagot sikerült összehoznunk 🙂 Sajnos a hirtelen megjött nyár sokat kivett belőlünk és talán a sok és hosszú megállók se tettek jót a sebességnek. Hisz minden egyes újraindulásnál kilométerek teltek el, mire felvettük az utazósebességet.
Tudom, bicajosok körében elsőszámú bakancslista a Balaton körbetekerése, de szerintem egy kört a Tisza tó is megérdemel 🙂
Ha megnéznéd a pontos adatokat a tekerésről azt a Strava oldalamon megtalálod 🙂

Kattints az alábbi képre a többi BRM túrás bejegyzésemért:

You may also like

4 hozzászólás

Csaba 2020.06.17. - 19:41

Igzad van, az a sok barom életveszélyes figura ne lenne az ilyen tömegrendezvényeken…
Amúgy jó kis túra

Reply
loszparade 2020.06.17. - 20:51

És az ilyen negatív hozzáállással tudják elérni, hogy valaki falra akasztás a bicaját… 🙁

Reply
KAR€SZ 2020.06.19. - 21:52

Szép teljesítmény!?
Hajnali 3-kor kelni…?
Aztán meg a napon ennyit teker(eg)ni…?
Gratula!?

Reply
loszparade 2020.06.19. - 22:02

Köszi 😀

Reply

Leave a Comment

X